A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

305

való együttélést, és túlságosan sokat remél az államtól tárgyalás útján elnyerhető „engedményektől”.

Bár ide tartozna, de messzire vezetne kitérni a vallásszabadság kérdésének arra a területére, melynek elve: „A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti” (Alkotmány szövege). Ez a terület a másodrendű állampolgárok kérdése, mellyel Magyarországon a vallásos emberek gyakran szembetalálják magukat és melyet a magyar püspökök is ismételten szóvátettek.

Pedro Arrupe, a jezsuita generális elöljáró Miklós Imrével beszélget AZ EGYHÁZ ÉS ÁLLAM VISZONYÁNAK TOVÁBBI ALAKITHATÓSÁGA

Miklós államtitkár kifejti, hogy az állam és az egyházak viszonyát az államalkotmány és az egyezmények szabályozzák. Az 1948-ban, ill. 50-ben megkötött egyezmények egyrészt jelzik a harc eldőltét, másrészt biztosítják a keretet ahhoz, hogy a megdöntött rendet már nem védő egyházak és a szocialista állam közt mind jobb viszony alakuljon ki. Az említett alkotmányon és egyezményeken kívül még bizonyos törvények is szabályozzák az állam és egyház viszonyát. A fennálló viszony eddigi eredményeivel az állam meg lehet elégedve, bár ez még nem tökéletes és nem befejezett. Mert még vannak olyan realitások is, amelyeket az eddigi rendezés nem vett kellőképpen figyelembe. Ezekről a kormány hajlandó tárgyalni és tudja, hogy az igazi vallásos igényeket adminisztratív eszközökkel nem szabad korlátoznia.