A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

I

egymást segítik a jóban. Egymás számára voltak példa. Szerették a diákéletet, de kerülték az időfecsérlő szórakozásokat. Voltak, akik kinevették és megvetették őket emiatt, mások meg csatlakoztak hozzájuk.

Négy vagy ötéves kemény athéni tanulás után búcsút vesz barátjától, aki még Athénben maradt; Konstantinápolyt alig érintve siet hazájába. Cezareá- ban tündöklik előadásaival. Fölajánlják neki, hogy időközben elhúnyt édesapja szónok - iskoláját vezesse és ő képezze a közéleti pályára készülőket.

Nővére, Makrina figyelmeztetéseire rádöbben, hogy tudománya mennyire fölfújttá és magabiztossá tette. És újra fölfedezte az evangéliumi alázatosságot. A görög tökéletesség-ideál helyett ezentúl a krisztusi tökéletességet keresi.

Atyai barátja, Diániosz püspök kezéből veszi a keresztséget, majd tanulmányútra indul: a krisztusi tökéletességet kereső aszkéták és remeték életét tanulmányozza. Bejárja Szíria, Palesztina, Mezopotámia és Egyiptom szerzetestelepeit. Három éves távoliét után hazatér, szétosztja vagyonát.

Makrinát és édesanyját a szent nagyanya házában találja, ahol Makrina magányos nők számára keresztény közösségi élet kereteit teremtette meg. Bazil ezzel a kis csoporttal folytat eszmecserét, míg az imádságnak, a Szentírás tanulmányozásának és a földmunkának él. Ez jót tesz amúgyis gyenge egészségének is.

Nemsokára kolostorokkal népesül be a környék. Bazil lelkiéletének tapasztalatai, műveltsége, tudománya, szervezőereje nagy szolgálatokat tesz az induló szerzetességnek. Megvolt a veszély, hogy ez a lelkes evangéliumi lemondás az egyháztól elkülönülő szektává fajul vagy az áriánizmus hatása alá kerül. Vazul józan, kiegyensúlyozott és tudományokon kiművelt bölcsességgel mérte össze a közös életre vállalkozók életét az evangéliumi tanítással. A lemondást nem tévesztette össze az Isten- és emberszeretet főparancsával. Szerzetes-szabályokat írt; a nagy szabályokban rendszerbe foglalta az istenkereső közös élet irányító elveit, a kis szabályokban a már megalakult közösségek látogatása során fölmerülő kérdésekre ad választ. A keleti egyház szerzetes élete a mai napig ezeken a szabályokon épül. A megszilárdult szerzetesség később fontos támasza volt Bazilnak az áriánizmus elleni küzdelemben.

Diániosz püspök, jól ismerve Vazul tudását és értelmi képességeit, elszólítja szerzetesi magányából, diákonussá szenteli és magával viszi egy konstantinápolyi zsinatra. Fiatalkori barátja, Eusztátiosz az áriánus szárnnyal tartott, az öreg Diániosz pedig jóindulatúan, de világoslátás híján az igazság és a tévely között akart egyensúlyt teremteni. Vazul szakított mind a kettővel.

Diániosz halála után az új püspök egy tekintélyes szenátor; hittudományi és egyházkormányzati kérdésekben egyaránt Vazulra támaszkodott. Az ő kérésére Vazul fölvette az egyházi rendet. A nép szerette a fiatal papot. Püspöke féltékenykedni kezdett, a Hívek megoszlottak. Vazul megelőzte a szakadást, visszament szerzetesei közé. De az áriánizmus fenyegető veszélye ismét kiszólítja szerzetesei köréből. Valens császár, az új uralkodó, az egész Keletet áriánus- sá akarja tenni. Ha az öreg püspök helyébe sikerül új áriánus püspököt választó300