A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

295 BÁLINT SÁNDOR 1DY0L1I SZENT IGNÍC Július 31. Ignác, vagyis Loyolai Szent Ignác (1491-1556), a Jézus Társaság alapí­tója. Tiszteletét elsősorban természetesen rendje terjeszti. Szerzetesi fogadalma előtt sokáig katonáskodott, a mórok ellen harcolt. Ebből is érthető, ha híres lelkigyakorlatos könyvében a „két zászló": a jó és rossz, a kegyelem és kárhozat lobogója alatt háborúskodók küzdelméről szól. Ezeknek hatására a katonák különösen tisztelték. Ebből a hódoltság idején még a törökök is kivették a részüket. Egy 1667-ből való kassai följegyzés szerint Ignác az egri törökök között is csodát tett, akik ezért képét tiszteletben tartot­ták, és török módon díszítették. A helyi hagyomány erejére vall, hogy az egykori egri császári és királyi 6. gyalogezred zászlaján szintén Szent Ignác oltalmazta a regimentet. A gyöngyösi jezsuitáknak a szent ünnepén tartott köremenetét néhány előkelő török is tisztelettel nézte végig. Jellemző az is, hogy Temesváron a XVIII. századba újjáépített várfalnak Jgnácbástya" (Ignatius-Bastion) volt a neve. Szent Ignác szobra egészen 1785-ig várvédő célzattal ott őrködött Buda főterén. Csak a felvilágosodás türelmetlen­sége távolította el és állította helyére Pallas Athene szobrát. Ignác képét a budai szobák ajtajára, házak kapujára is kifüggesztették. Úgy vélték, hogy elűzi a sötétség hatalmait, a képzelgéseket, kísérteteket, ron­tásokat. Élettörténetében olvashatjuk, hogy egy úriembert bűnös szerelmétől nem tudott intelmeivel visszatartani. Ezért egészségével mitsem törődve, télnek idején, jégtől zajló folyóba vetette magát egy híd mellett, ahol a bűnös gazdag át szokott menni. Ezt az érette vállalt látványos penitencia annyira megrendí­tette, hogy a hagyomány szerint megtért. Életének ebből a mozzanatából később új szentelmény fakadt, a „ Szent Ignác vize" (aqua Ignatiana), amelyet valamikor testi-lelki bajok orvoslására használtak. A szentelmény egyébként századunkban sem ismeretlen. Használata hazánkban már a barokk időkben elterjedt. Nemcsak beteg­ségben használták bizalommal, hanem egyéb megfelelő alkalommal is. így a vetéseket pusztító egerek ellen a földet, máskor meg marhavész idején a takar­mányt locsolták le vele. Budán jegyezték föl, hogy egy néma lány három napon át csak Szent Ignác vizét itta. Egyszercsak megszólalt: milyen jó ez a víz! A XVIII. században Ignác ereklyéit, amelyekből Magyarországra is jutott, szülési fájdalmak csillapítására használták. A vajúdók mellére tették, így Budán is, ahol a rendház naplója szerint többek között egy eretnek asszony

Next

/
Thumbnails
Contents