A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

Minden remény elveszett hát az ilyen szerecsétlen számára? Hála Istennek, nem! Mert az Atyaisten irgalma és Krisztus kegyelme nem ismer határt. Továbbra is hívja, váija, keresi az eltévedt bárányt. De ahhoz,hogy az ember újra bocsánatot nyeqen, feltétlenül szükséges, hogy szívből megbánja bűnét,jóvátegye, amennyire lehet, az okozott kárt, megvallja az Egyház képviselője, a pap előtt bűnét (gyónás), és kérje, hogy a Krisztustól kapott meghatalmazás alapján megadja neki a feloldozást. Ha ezt megkapta, újra az Ür asztalához járulhat, mint az Egyház teljes jogú tagja, hiszen szívében újra ott lakozik az a szeretet, amelynek kifejezője az Űr vacsorája.

A bűnbánat szentségéhez járulni (gyónni) csak akkor szigorú értelemben vett kötelesség)ia valakinek lelkét halálos bűn nyomja. De nagyon tanácsos ezzel a szentséggel élni a többi bűn elleni küzdelem eszközeként is. Hasznunkra vannak azok a jótanácsok is, amelyeket a gyóntatóatyától (lelkivezetőtől) kapunk. Az ember számára az a legveszedelmesebb, ha elhiteti magával, hogy a rossz: jó, hogy a bűn: természetes, hogy a lanyhaság: józanság,hogy a közönyösség: okosság. Életbevágóan fontos, hogy belássuk: a roszz, az rossz! Akkor is, ha én tettem! Rossz, de bocsánatot nyerhet! A gyóntatószék szinte az egyetlen hely, ahol az emberek nem az erényeiket fitogtatják, nem mentegetik magukat, hanem azt mondják el, hogy mi rosszat tettek. így mutatják ki, hogy ezt igazi hivatásukkal összeférhetetlen dolognak tekintik, és szeretnének megszabadulni tőle. A jó gyónás: találkozás Krisztus irgalmával, és igaz öröm forrása. Bocsánatot kapva, megtisztulva újra nekiindulunk az útnak Jézus nyomában.

Csak egyet nem szabad sohasem elfelejtenünk: Isten bocsánatának feltétele az egymásnak való megbocsátás. Jézus ezt ismételten hangoztatta: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De hanem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt.6,15). Az Istennel kötendő béke feltétele és egyben eredménye az emberekkel való kibékülés, „hetvenhétszer” is (Mt.18,22). Csak az lesz irgalmas mások iránt, aki tudja, mennyire rászorul ő maga is Isten irgalmára. Csak az tud igazán megbocsátani „az ellenünk vétkezőknek”, aki mindennap i- mádkozza: „Bocsásd meg a mi vétkeinket”.

A bűnbánat szentségéhez némileg hasonló mégegy szentség: a Betegek kenete betegek kenete. Erről a szentségről Szent Jakab levele szól:

„Beteg valamelyitek? Hívassa el az egyház elöljáróit, és azok i- mádkozzanak fölötte, s kenjék meg az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Űr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer” (5,14-15). Ezáltal a szentség által segíti Krisztus beteg testvéreit, hogy a betegség keresztjét az ő keresztjével egyesítve hordozzák, a feltámadt Krisztus erejével győzedelmeskedjenek a betegségből származó csüggedés, félelem, hitben való ingadozás kísértésén, és végül eljussanak az örök életre. Ha Isten is úgy akarja, a szentség néha még a betegség gyógyulását is elősegíti. Már csak ezért sem helyes az a felfogás, hogy csak a halál küszöbén álló embereknek való .Ezért is nevezi ma az Egyház ezt a szentséget nem utolsó kenetnek .hanem betegek kenetének.

275