A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
269 Amikor a pap hazaérkezett, a házvezetőnő újságolta, hogy Ke- czéné szűrét kitette: — Képzelje el, Főúr, azt mondja nekem: Tudja, Julis asszony, én nem szeretek hírt hozni, meg pletykáikodni, mert én jó keresztény vagyok. Anyám is annak nevelt. Hogyha nem tudok valakiről jót mondani, inkább nem mondok rtlla semmit. De ide hallgasson, ezt el kell mondanom magának, mert a főúmak sok a dolga, oszt azt mondta, csak mondjam el magának. Maga meg majd úgyis elmondja a Főúrnak. — No, és mi történt? — kérdi a pap. — Elkezdett sírni, hogy senkije sincs a világon, és őt senki se akarja meghallgatni, oszt elvesztette a legjobb barátnőjét, meg sem a papja, sem a pap gazdasszonya nem törődik vele, hogy most már a- jánlja lelkét az Úrnak, s tán jobb lesz, ha az Ür elveszi őt a világból. A pap az irodába ment, és míg a postáját bontogatta, az a nem egészen papi gondolata támadt, hogy talán jó is lenne, ha a jó Isten meghallgatná imádságos kérését, és elvenné ebből a világból. Utóvégre - vigasztalta magát - aki a mennyországot kívánja, jó dolgot kíván... EMBER MARADJ! ESIK ESŐ Nyár van megint. Arcon legyint Friss napsugár: Gyerünk, gyerünk, heverni kárl Hiszen tudod: Reád szabott Hány munka vár. Hamar,hamar, henyélni kárl Nem tudhatod, Hogy hány napod Van mérve még. Biztos csak egy:nem lesz elég. Mikor kapod Bagolyirtás, Bőgösrét és Ágasvára. Esik eső hegyen-völgyön fűre-fára. El -elhagyja /iek ibuzdul .újrakezd i, Csatornáit hétszer egy nap megereszti. Mezítlábas Mari néni a pitarban Gyönyörködik a zuhogó zivatarban. Mindúntalan lelkendezve kiabálja: Jó kis eső,köt a krumpli valahára. Joskó bácsi,öreg szlovák,hetven felé, Eresz alól nézeget a földje felé. Káromkodni nem szokott.de most Végső napod, nem állja. Pedig attól föl nem áll a gabonája. Mennyországban Szent Péternek van Nincs tudni agy. a napja. A csatornát nyitogatja, csukogatja. Szakállába mondogatja mosolyogva: Fiacskáim, várjatok a sorotokra. Fontos csak egy:ember maradj! Mígnem kinő Belőled Ő, Ki egy veled, Aki embernél emberebb. Sík Sándor versei
