A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

267

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

J ön már a hírharang! - mondták, amikor Kecze Imréné megjelent a láthatáron. Hogy miért mondták, az mindjárt kiderül. Mert éppen most telepedett le a lőcsfalvi pap irodájában a nagy karosszékbe, mert az kényelmesebb reumás hátsó szerkezetének, — mondogatta.

— Rövid leszek, kedves főúr. De el kellett gyünni, mert nagy az én bánatom: összevesztem a legjobb barátnőmmel, oszt mán senkim sincsen ezen a kerek világon.

— Hm, hm - hümmögött egy darabig a pap. - Ez bizony i- gen nagy baj, kedves Keczéné asszony.

— Hát bizony nincs nekem most mán senkim, csak az Anya- szentegyház.

— Akkor talán jobb lenne, ha átalmenne a templomba, és ott az Úr színe előtt öntené ki a lelkét. Nem a papnak. Mert hiszen maga is hiszi, hogy ö ott van, és éppen az ilyen bánatos szívekre vár, hogy megvigasztalja őket.

— Megteszem én azt is, főúr kérem. Igaz, nem illik, meg nem is jó másokról beszélni. Ha az ember jót nem mondhat valakiről, főleg a felebarátjárul, inkább ne mondjon semmit rúla. De ezt az egyet, engedjen meg, el kell mondani, ha nem is jó,különben belebetegszem.

— Azzal kezdte, kedves Keczéné asszony, hogy rövid lesz. Hát legyen is rövid — erre kihúzta óráját a reverenda zsebéből az öve mögül —, mert nekem is sok ügyes-bajos dolgom van.

— Persze, hogy rövid leszek, amilyen rövid csak lehetek. Hát az úgy vótt, hogy Barczáné, mármint az én vótt legjobb barátném, beállít hozzám, hogy aggyak neki

kőccsön 25 forintot, mer nem gyütt meg a nyug- A HIRHARANG díj pénze az ura után, oszt hirtelen fizetsége van.

Mondok neki, adnék én neked, ha előbb megadnád a másik 25 forintot, amit egy éve adtam orvosságra, meg a 22 forintot, amit féléve kértél, hogy kifizessed a zsidót, aki utánad vótt, meg a 15 forintot, a- mit egy hónapja kértél, meg a 10 forintot, ami hiányzott az adópén- zedbül vagy két hete. Mit gondolsz, ha legjobb barátom vagy is, hogy én bank vagyok, vagy pénznyomó intézet?

— Hát erre aszongya: Tiszta hazugság, amit mondol, mert nem is emlékszem, hogy ennyit adtál vón nékem, meg ha adtál is, amilyen becsületes asszon én vagyok, biztosan vissza is fizettem néked!