A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

265

EGY ISMERETLEN VILÁG:

Emberek, akik mellett élsz, és akikkel kapcsolatban valahogy egészen másként gondolkodok mintha másokról van szó: a szüleid. Igen, ők mások. Nekik határozott követeléseik vannak veled szemben, terveidet keresztülhúzhatják, vagy olyan segítséget adhatnak hozzá, ami nélkül el sem kezdhetnéd álmaid megvalósítását. Olyan emberek ők, akik előtt nemigen játszhatod meg magad, mert talán jobban ismernek, mint ahogy te eligazodsz magadon, - de akiknek a hibáit te is jobban ismered, mint a munkahelyi főnökük... Talán vidám és jó kapcsolatot építettetek ki egymás között, talán úgy érzed, hogy minden bajnak ők az okai az életedben, talán eszményképeidnek tartod őket, talán gondolkodás nélkül fel tudnál sorolni rengeteg dolgot, amiben nem akarsz olyan lenni, mint ők. Néha idegennek, vagy ellenségnek tűnhetnek, de néha talán úgy érzed, hogy mindent nekik köszönhetsz (az életedet mindenesetre!)... Egyszóval olyan emberek ők az életedben, akikkel kapcsolatban nem meglepő, hogy percről-percre a legkülönbözőképpen, a legellentétesebb módon gondolkodói, és ez az ide-oda hullámzás nemcsak téged visel meg, hanem őket is. Jó lenne egy kis rendet teremteni ebben a zűrzavarban!

HA EGYÜTT VAGYTOK BARÁTAIDDAL,

próbáljatok meg együtt választ találni az alábbi kérdésekre:

1. Miben szoktál rendszeresen ellentmondani a szüleidnek?

2. Ha megszidnak, mit szoktál csinálni :szembeszállsz velük, vagy sértődötten elnémulsz?

3. Hol érzed magad jobban: otthon, vagy valahol másutt?

4. Ügy élsz-e odahaza, mintha vendéglőben,vagy szállodában lennél?

5. Édesapádat fizető-automatának tartod, vagy embernek is?

6. Részt szoktál venni a család közös szórakozásaiban?

7. Rendszeresen visszautasítod, hogy a családnak szolgálatára légy, leckeírás címén?

8. Hányszor van veszekedés miattad a családban?

9. Hazudsz-e rendszeresen szüleid nek, hogy ne szóljanak bele dolgaidba?

10. Szoktad-e szégyenleni a szüléidét állásuk,műveltségük miatt?

GONDOLKOZZ EL EZEN:

A tekintélyt éppoly kevéssé tudja nélkülözni az ember, mint a szabadságot. Szüksége van egy rajta kívüli, fix pontra, hogy önmaga fölé emelkedhessék, különben menthetetlenül belekerül a legsúlyosabb rabságba: önmaga foglya lesz.