A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
251 a kettős természetben élő isteni Személyt, és éppen emberi természetére vetünk szemet, melyet szintén egészében és részeiben, mint szent Szívében is, mivel az isteni természettel egy személyben egyesült. Ez az egyesülés, a Megtestesülés pedig éppen azért történt, hogy önmaga tehetetlenségének hínárjából kihúzza a földkerekség tékozló fiait, hogy drága áron megváltatván, részesei lehessenek az isteni, örök életnek. A megváltó, halállal életet adó isteni szeretetet Jézusban az emberi szív jelképéből foguk fel, hiszen a szívet érezzük az érzelem székhelyének, az dobban együtt az örömmel, szorong a félelemtől és a liturgia magát az Istent is misericors-nak, irgalmas szívűnek nevezi. Ennek a szeretetnek tündöklő izzása hívogatja az emberiséget botlásaiból ezen az ünnepen,hisz a Szívnek szándéka Jézus szent szívének tisztelete, nemzedékről nemzedékre teljed. Joyce Alfred Kilmer A FA En azt hiszem, a vers soha nem lehet oly szép, mint a fa, fa, melynek éhes gyökere a föld dús nedvét szívja be, fa, mely mindig Istenre néz imához tárva lomb-kezét, fa, mely minden nyár hajnalán vörösbegy fészket hord haján, fa, melyre télen hó esik s esővel is barátkozik. Sok bolond — mint én — ír verset, de fát csak Isten teremthet. A SZERETET LÁMPÁSA Magányos meredek utam sötét tájon át vezetett, ezért Isten egy dalt adott s lámpásul a szeretetet. Végnélküli hosszú úton vándoroltam sok éjszakán, de biztos fénnyel,mint a dél, világított kis la témám. Ó, mily homályos fényetek ti gőgös lámpák, ti nagyok... Az én kicsi lámpám ragyog és csillogóbb, mint csillagok! Magyary Csilla fordításai
