A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

245

Bálint Sándor

ÚRNAPJA

/

u rnapja, a szegedi eredetű Lányi-kódexben szentvérnap, a Szentháromság vasárnapját követő vasárnapra eső parancsolt ünnep.

Az Egyház a nagyheti gyász miatt nem ünnepelhette méltóképpen az Utolsó Vacsora misztériumát, az Oltáriszentség szerzését. Bár csütörtök ősidőktől fogva egészen napjainkig az Oltáriszentség emlékezetére rendelt nap, mégis sokáig hiányzott a Kenyér és Bor kiváltságos ünnepe.

Kialakulását a kalendáriumi megfontolások mellett az Oltáriszentség sajátos középkori kultusza ihleti. Ugyanis a Szentostya megszentelő erejéhez, gonosz és ártalmas dolgokat elűző hatalmához már a kora középkorban számos jámbor képzet és szokás, olykor babona fűződött, amelyeket az Egyház is részben helyeselt, részben tűrni volt kénytelen. Másfelőla középkor utolsó századaiban felbukkanó eretnekségek éppen az átlényegülés misztériumát vették tagadásba, amelyekre az Egyház az Eucharisztikus hit ünnepélyes meg- vallásával felelt.

Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy valamikor égi- háború esetén a Szentséggel körüljárták a falut, hogy a földeket megoltalmazzák vele. Egyébként is általános szokás volt, hogy az 01- táriszentséget meghordozták a tavaszi vetések közt, hogy egyrészt távoltartsa tőlük a természeti csapásokat, másrészt pedig, hogy bőséges termés járjon a nyomában. E- zekből az áldáskereső felvonulásokból, az Oltáriszentséggel olykor lovon, sőt hajón történő körmenetekből is indítást kapott az úrnapi pro- cesszió, a Karancs vidékén gulyibajárás, amelynek a négy világtáj felé adott áldása ma már szimbolikus jellegűvé vált, régebben azonban nagyonis gyakorlati rendeltetése volt: az embernek, földnek, zsendülő vegetációnak megáldása. A négy áldás egyébként alighanem hazai liturgikus fejlemény.