A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

a prédikációt, megtartottuk magunknak, ha nem értettünk vele egyet. Az életet mozgató kérdésekről nem beszéltünk. Ma résztveszünk a vasárnapi homília előkészítésében és ha véleménykülönbség adódik az evangélium élése körül, megtárgyaljuk felnőtt módra.” (A hollandban a nagykorút „mündig”-nek mondják: az, aki szólni tud).

227

A hívek száma egyharmaddal kevesebb, de az önkéntes FELELŐS munkások száma 230.000-re emelkedett, vagyis átlagban egy-egy plébánián 129 önkéntes munkást találunk, ötszörannyit, mint 10-12 éve. Az 1.800 plébánia mindegyikén van ügyintéző bizottság, több; mint ezer helyen működik lelkipásztori tanács, 1.100 helyen van liturgikus bizottság, 6.000 a plébániai énekkarok száma. A munkában való részvétel egyéb módjai: hittanoktatás, pénzügyek intézése, templomi olvasó, áldoztató-keresztelő. A plébániák 30%-ában van a szegény népek problémáit tanulmányozó és a segítésüket megszervező csoport.

Senki sem csodálkozhat azon, hogy az ilyen népes „szólni-tudó” csoportok hozzászoktak, hogy ügyeiket közösen tárgyalják meg, telve vannak kezdeményezésekkel és készek arra, hogy új utakat próbáljanak ki. Nyíltak, megértők, engedékenyek. A párbeszéd és a közös megegyezés keresése munkamódszerükhöz tartozik. Úgy érzik, hogy Róma messze utánuk kullog ezen a téren, félve, aggályosán.

ÜJ UTAKON

/■^papságukat, szerzetességüket elhagyó papok, iskolatestvérek és apácák jelentős része lelkesen résztvett a zsinati megújulásban. Ez a megújulás szempontjából áldás volt, de tehertétel is. Olyan személyek vettek részt a megbeszéléseken, akik hagyományos kötöttségeket maguk mögött hagyva kérdésbe merték tenni, mi a hagyományban a dogmatikai tartalom, a hit lényeges eleme és mi benne a kor mentalitásából és a társadalmi helyzetből fakadó változtatható elem. így a kor igényeinek megfelelő változtatások bevezetésére, kísérletezésre sok lehetőséget nyitottak meg. Tudtak a jövő perspektívájában gondolkozni, maguk és környezetük új igényeire reagálni és kötetlen, szabad kereséssel fordulni az új lehetőségek felé. De a fegyelmi előírások és a hagyományos formák alól való gyors és gyökeres felszabadulás magával hozta a meglevő keretek felbomlását és azt a szabad sokféleséget és engedékenységet, ami a központi vezetést rendkívül megnehezítette.

A paphiányra való hivatkozással (Simonis és Gijsen püspökök egyházmegyéit kivéve) házas papok kaptak engedélyt vasárnapi misézésre Róma többszörös tiltakozása ellenére. Másutt „nem felszentelt lelkipásztorok” vezetik az egyházközséget: egész Hollandiában 276 ilyen „pasztorális dolgozó” működik. A teológia iránti érdeklődés nagy, a papság iránt majdnem semmi. Jelenleg 1.100 egyetemi hallgató végez teológiai tanulmányokat, de volt időszak, amikor ezt az egyházi hatóságok ellenőrzésétől teljesen függetlenül tették. Az amszterdami teológiai főiskolát Simonis püspök papképzésre alkalmatlannak ítélte. Az egyházias érzület, a Róma iránti tisztelet és a lelki képzés hiánya feltűnt a diákoknak is. Ezért Simonis püspök a rotterdami egyházmegye papjelöltjeit papi konviktusba gyűjtötte össze. Hasonló megoldáshoz fordult Utrecht érseke,