A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
222 Kitkán fogadták olyan nagy megértéssel és megnyugvássá a Nobel- díjbizottság döntését, hogy ki kapja a békedíjat, mint épen 1979-ben. A váasztás ugyanis Moder Teresára, a katolikus apácára esett, aki évtizedek óta dolgozik Indiában Cácutta város legnyomorultabb szegényei között. Moder Teresa megígérte, hogy el fog jönni a békedíj átvevésére Oslóba, egyben közölte a kívánságát, hogy nem akar szállodában lakni, hanem szerzetesházban. A Szt.- József-nővérek, akiknek kórházuk és iskolájuk van Oslóban, meghívták magukhoz. A legnagyobb norvég újság, az „Aftenposten” már előre egészoldalas cikkeket közölt róla, hozták a cellának a képét, ahol lakni fog. JMODER TERESA’MEGKAPTA OSLÓBAN A NOBEL-BÉKEDIJAT December 7-én egy cikk jelent meg a következő címmel: ,Jfioder Te- resa-egy fény a nyomortelepen”. Moder Terésa okos szemei éveken keresztül látták az emberi nyomorúságot közvetlen közelből. Ez a csodálatos kis nő sqát áldozatát semmibe sem véve éveken keresztül egész életét a legszegényebbeknek szentelte. Áldozatkész nővéreivel együtt járta Calcutta utcát, nyomortelepeit látogatta, áapított kórházakat, gyermekotthonokat, öreg-otthonokat, és otthonokat hádoklók részére. Ezért lelkesednek érte miihók, ezért borulnak le előtte az utcákon fiatáok és öregek, férfiak és nők és csókolják lábait. Ezért tiszteli és csodája mindenki, aki csak táálkozik vele. Most először jön Oslóba, hogy a békedíjat átvegye, nem egy munkáért, amit internadonáis kongressusokon végzett; nem azért, mert leszerelési konferenciákat kezdeményezett; nem azért, mert kiegyezéseket hozott létre a nagyhatalmak között háborús veszélyben, hanem a csendes munkájáért, amit az egyesekért végzett, akik nyomorban élnek; amit a csáádokért végzett, amelyek feloszlóban voltak betegség és nyomor miatt. A világbékének a csáádban kell kezdődnie — mondja Moder Terésa. Nagyon háás Norvégiának és a Nobel- bizottságnak, hogy megértették, hogy a munka a család érdekében ugyanaz, mint a munka a békéért. „Aki az ajtaját mások előtt becsukja, háborút készít elő” - mondja M. Terésa. Sokan becsukják ajtajukat mások előtt, mert félnek tőlük, mert nem ismerik egymást. Nekünk meg kell ismernünk és meg kell szeretnünk egymást.” Egyszerűbben már alig lehet élni, mint M. Terésa él. Oslóba harisnya nélkül, munkaruhájában jött. Indiában semmit sem kap a munkájáért a hatóságoktól, egészen az emberek szeretet-adományaiból él. „Isten segít nekünk” - mondja. „Éppen most jobb lakás-lehetőségeket akartunk szerezni 53.000 lepra-betegnek Indiában és Afrikában. Nagyszerűen jött segítségünkre a Nobel- békedíj.” önmagának semmit sem kér. Spártai egyszerűséggel berendezett kis kamrában dolgozik és alszik... Csodálattal és tisztelettel váquk vendégül ezt a
