A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
KÉSŐ BÁNAT Egyidő óta mintha titokzatos erő húzta volna a gyufaskatulyához. Nem tudott elmenni mellette anélkül, hogy legalább egy szálat meg ne gyújtott volna. Örült a fellobbanó lángnak, köröket vont vele a levegőbe, tartotta két ujja között, míg körmére nem égett.- Öcsi egy nap még felgyújtja a várost... — ejtette el a szót a nagyobbik fiú az asztalnál, és erre kitört a családi háború. Kikutatták minden zsebét, felforgatták ládáját, kiszórták játékait a fiókokból. És közben egyre kérdezgették: — Ez a pénz honnan van? Minek neked ez a rozsdás bicska? Hol szerezted ezt a csúzlit? Hogy jutott eszedbe, hogy ezeket a kép-ponyvákat megvegyed? A legnagyobb baj az volt, hogy a 10 skatulya gyufa is előkerült, pedig a matrac alá dugta. — Várjál csak, este megmutatom ezt mind az apádnak, majd meglátod, hogy mi lesz... — ért véget az anyai házkutatás. De Apa a bölcs felnőttek nyugalmával, nem kezdett hólapátolásba, sem az nap este sem később. Anya mérges is volt miatta. A konyhában úgy csattogott a fedőkkel és kanalakkal, mintha hadüzenet lett volna. Hogy ő nem bírja egyedül viselni két vásott kölök nevelésének minden terhét. A jó neveltség hiányát két nap múlva be is bizonyította. A vacsoraasztal egyik oldalára kirakta a bűnjeleket. A tíz gyufaskatulyát egymás mellé. Buksi, a húsvét után örökbefogadott kutyakölyök majd megbolondult örömében, mert korábban került eléje a tányérja, hogy a nagy bemutatót éhes vakkantásaival ne zavarja. De a nagy bemutatóból nem lett semmi. Apa csak egyet vont a vállán, hogy — ... ebben a korban, minden gyerek minden vackot összegyűjt. De szólt volna legalább egy szót neki a gyereknek, hogy igenis érti, hogy ebből a sok „vacakból" mi mire való. Csak hümmögött. Mintha nem akart volna Anyával sem ujjat húzni. Sőt, mintha titokban igazat is adott volna neki. Erre aztán minden héten házkutatás volt a gyerekszobában. Pokolgépet, tányéraknát, UFO csészealjat, atom- sőt hidrogénbombát tételezett föl minden sarokban, tornacipő alatt, iskolatáska mögött és a leglehetetlenebb helyeken az anyai gond. De többé nem talált semmit. Mert minden kikerült a garázsba, a forgalomból kivont mosógép alá. Ezen a délutánon is itt ült a befulladt mosógép mellett. Egymás után gyújtotta meg a gyufaszálakat. Most nem Irt köröket a levegőbe, csak bámulta a sárga lángot és elképzelte, mekkora is lehetne a láng, ha nem gyufaszálat tartana ujjai között, hanem vastag fenyőágat a markában. De hol találhat ilyen fenyőágat? Ekkor eszébe jutott az a kiszáradt bokor ott a vasúti töltés alján. Képzeletében már látta is, amint méteres lángokkal fölcsapva ropog, sistereg a bokor, vastag ágainak végén fényujjak nőnek, ezeken szikrázó karmok, ahogyan TV színes filmjében látta az elvarázsolt vár úrnőjét, amikor visszaváltozik igazi boszorkánnyá. Nem is tudta mint áll talpra, vágja zsebre a skatulya gyufát és indul ki a töltés felé. Buksit sem vette észre, pedig a kutya majd megbolondult örömébe, hogy most biztos lesz valami. Mert amikor kisebbik gazdája valahová indult innen a garázsból, akkor mindég lett valami. Kutayemlékezete eddig még sohasem csapta be. 217
