A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
211 beveszi tagjai közé. De ha országunk törvényét nézzük, ha arra a gyakorlati magatartásra fordítjuk figyelmünket, mely évente 140.000 hivatalosan bejelentett művi elvetélést eredményez, ha számításba vesszük az egészségügy terén dolgozók magatartásának változását, úgy érezzük, hogy kötelességünk megmondani: Nagybritanniában ma a születetlen gyermekek képezik a törvényileg leghátrányosabban kezelt osztályt, gyengék és kisebbségben vannak. Éppen ezért joguk van rá, hogy megvédje őket akárki, akiben emberség él és lelkiismeret, de főképpen azok, akik azt vallják, mint mi is, hogy kivétel nélkül minden emberi lénynek örök rendeltetéséből származó egyedülálló méltósága van. AZ ÁRTATLAN VÉDELME KÖZVETLEN MEGTÁMADÁSA ELLEN ♦ 8) Amit az abortuszról mondani akarunk, egyezik azzal az általános keresztény tanítással, amely az ártatlannak az élethez való jogáról szól. Ez a tan civilizációnkban központi jelentőségű. E nélkül nincs emberi jog, mely biztosítva volna. Adódnak néha alkalmak, amikor egyének vagy nemzetek önvédelemből jogosan erőt, ha kell, halálos erőt, alkalmaznak olyanok ellen, akik őket hasonló fokú erővel igazságtalanul megtámadják. De az önvédelem joga korlátolt, ez soha nem jogosít fel minket arra, hogy ártatlant öljünk meg, vagyis olyanokat, akik az igazságtalan támadást nem segítették. •* 9) Ezért van az, hogy all. Vatikáni Zsinat kijelentésében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy minden olyan háborús tett, amely egész városoknak vagy hatalmas területeknek lakosaikkal együtt való, válogatás nélküli elpusztítására irányul: bűntett. Ezt a tanítást az okolja meg, hogy minden ilyen tett, mivel válogatás nélkül pusztít, szükségképpen magával hozza, hogy ezen városok vagy vidékek ártatlan lakóinak életét közvetlen támadás éri. ♦ 10) Az abortuszra vonatkozó katolikus tanítás nem tesz mást, mint alkalmazza azt az alapvető tanítást, hogy az ártatlant közvetlenül megtámadni nem szabad. MINDEN MAGZAT EGYEDÜLÁLLÓ, EMBERI EGYÉN ♦ 11) Még mielőtt az emberi szaporodás folyamata világossá lett volna, a keresztény tanítás mindig és a terhesség minden szakaszában úgy tekintette a magzatot, mint akiben minden másétól különböző, új élet lakik, ezért jogosan senki se próbálhatja elpusztítani. Sok századon át a keresztények éppúgy, mint mindenki más, igaznak tartottak természet-tudományi és bölcseleti elméleteket, amelyek úgy vélték, hogy az újonnan fogamzott emberi lény csak a fogamzás után több héttel kapja meg emberi lelkét és természetét. Ezért ezekben az időkben a terhesség kezdetén előidézett elvetélésre kiszabott egyházi büntetések és cenzúrák kevésbé szigorúak voltak, mint a terhesség későbbi szakaszára
