A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

22 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: Rigó Bandi búcsút mondott szülőfalujának, Lőcsfalvának, mint meg­annyi más kalandvágyó, fölnélküli legény. Otthon hagyta öreg szüleit apját, anyját, hogy majd küld nekik pénzt, csak ne nyugtalankodja­nak. Hiába futkosott az öreg Ragó papjához, hogy tartaná vissza a le­gényt. A fiú nem hallgatott az okos szóra. Az esztendők teltek-múl- tak. Pénz is jött az ígéret szerint, hol több, hol kevesebb, így hát az ö- reg szülők nem háborogtak tovább, sem a papjukat nem háborgatták. Pár esztendő múlva az öreg Rigót holtan találták. Temetés után a sze­gény özvegy ott sírdogált, s mindenkinek azt zokogta, hogy jobb len­ne neki is az ura mellett a sírban, mert most már mihez fogjon. Se ura se fia. De Bandi, ha a temetésre nem is, de utána egyszercsak hazave­tődött. Azt mondta, hogy végleg. Igyhát a lőcsfalvi pap híveivel egye­temben tudomást szerzett jelenlétéről. Mint afféle földnélküli János, napszámba járt a közbirtokossághoz, az apátsághoz, meg oda, ahol munka akadt. A templomot nemigen becsülte. Azt mondta, Pesten elszokott tőle. Igyhát a lőcsfalvi pap sem sokat látta. Történt, hogy egyik bérlője, a Kucsa Miklós, aki öt hold földet bé­relt a paptagban, fia csalogatására elköltözött Apátiba, mármint Za- Nem laapátiba, ahol erdőkerülői állást szereztek neki. S mi­vel se lóra, se szekérre neki ott nem lesz szüksége — a reszkírozok *~ia 's erclőőr volt - szerszám sem kell, legfeljebb az ap­raja a házkörüli földecskén, vagy a kiskertben, hát fű­nek-fának kínálgatta eladóba ezeket is. A lőcsfalvi pap rögtön Rigó Bandira gondolt, hátha kötélnek állana. Talán belemenne a bérletbe és öreg anyján is segítene jobban. Izent is neki. Lássuk hát, mire ment vele.- Köszönöm a főúrnak, hogy gondolni tetszett rám. — Ilyen városban-tanult mondással fejezte ki érzelmeit, — de törtem azóta is a fejem rajta, hogy az izenetet megkaptam, de úgy gondoltam, hogy én nem reszkírozok...- Dehát fiam, az egész élet kockázat. Teszem azt, hogy reg­gel felkelsz, elmégy napszámba, ez is reszkírozás, ahogy te mondod. Ki tudja, mi történhetik veled?! Ráddőlhet egy fa, elüthet egy ko­csi, megharaphat egy veszett kutya... — próbálkozott a pap.- Az más. De ugyebár a föld, meg az időjárás, meg a termés sorsa... így, ha napszámba menek, igaz, nem sokat keresek, nem any- nyit, mint öt hód földön kereshetnék, ha minden jól megy... De a napszám az biztos. Munka mindig akad, mégis fizetik, akár süt, akár

Next

/
Thumbnails
Contents