A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

missziós: ... hogy üldözött keresztény testvéreink Afrikában Krisztus hűséges tanúságtevői legyenek.

Az újabb időben közismert lett, milyen örvendetes fejlődésnek indult a keresztény élet a valamikor „sötét világrész” néven ismert Afrikában. Mikor az új kardinálisok között újra és újra afrikai főpásztorokat is látunk - és nem csak egyet-kettőt - látható is lesz a hívek előtt ez a haladás. De még a hivő, érdeklődő embert is meglepik néha azok a számok, melyeket hivatalos egyházi jelentések közölnek. Sajnos, feldolgozva még csak az 1976-ik év adatai állnak rendelkezésünkre. íme: akkor 411 milliónyi lakosság 12 százaléka katolikus volt, 50 millió és 220 ezer. A papok száma 15 ezer, a hitoktatóké, a katekétáké 54 ezer fölött volt. Közel 5 ezer férfiszerzetes, testvér dolgozott ott, akik nem papok és majd 34 ezer nővér... - A század elején még csak a lakosság 3 százaléka volt katolikus. Most igen megalapozottnak mondja mindenki azt a reményt, hogy az ezredfordulóra Afrika lakossága felében katolikus lesz... Mintha az első keresztény századok élednének fel, amikor Afrika adta Szt. Cypriánt, Szt. Ágostont és amikor ott - a 7. század elején - 700 püspökség volt.

Az örvendetes hírek mellett aggodalmat kel tő jelzések is jönnek... sokszor véres, máskor finomabb jellegű üldözésről... Igaz, pontosan afrikai egyházi író fogalmazta meg — már a 3. század elején — hogy a „vértanúk vére a keresztény élet és jövő magvetése...” Olvastunk arról, hogy a Délafrikai Únióban és Rodéziában bíróság elé, majd börtönbe is kerültek papok (püspökök is!),mert szembeszálltak a faji megkülönböztetés és elnyomás törvényeivel... Ezekről a világsajtó is írt - sokszor célzatos beállításban is. Arról már ritkábban hallottunk, hogy új afrikai fekete vezérek, diktátorok miket követtek el alattvalóik, fekete testvéreik ellen. Az ibók knrtása, Amin vérengzésének híre mégis áttört lassan a „hallgatás függönyén”... Az áldozatok között azért volt oly magas a hívők százaléka, mert a missziós iskolában nevelődtek és magasabb műveltségük miatt eleibe szükség volt tudásukra, szakképzettségükre. De mert erősebb volt bennük az emberi méltóság tudata is és az a szabadság-vágy is, előbb is váltak „kellemetlen”, majd „kiirtandó” elemekké... A „szabadságharcosok” is többeket megöltek, a missziós papok, nővérek közül, — feketéket is —, mert a missziók a szeretetet és a megbékélést hirdették... Gyakorolták is azt kórházaikkal, a menekültek befogadásával... Imádkozzunk értük, hogy helyt álljanak... Imádkozzunk - reményben - a győzelmes Krisztussal:

A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot. Jn.16,33

194

« Szellemünk egyedüli célpontja, értelmünk, akaratunk és szívünk egyetlen iránya Krisztus, az ember megváltója, Krisztus, a világ Megváltója. Feléje akarjuk fordítani tekintetünket, mert egyedül őbenne, Isten Fiában van az üdvösség. Megismételjük Péter felkiáltását: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi Nálad vannak (Jn 6,68; vö. Csel 4,8-12). » jj j^n0s Pál