A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
189 res bácsi üvegjeihez hasonlított, és Bandi bácsi a dékány, napokig keresett valamit a padláson, miközben hangosan dörmögött, mondván:- Hová töttem... hová töttem... Ez alkalommal azonban nem találtam semmit és az idő is nehezen múlt, bár zengve zúgtak fölöttem a harangok. Végül is felmásztam a szentély bolthajtására és a lyukon, ahol az örökmécs vastag zsinórja feljött a padlásra, le pillantottam a templomba. A látvány meghökkentő volt. A padokban öregasszonyok, az első padban Kati néni, akit megismertem hatalmas imakönyvéről. A templomablakon aranyos ragyogást vert be a lebukó nap, s ebben a ragyogásban, mint tömjénfüstben, millió csillagocska, kavargott a lyukon át lelökött, lisztfinom por . . Akármire megesküdhetek, hogy először véletlenül löktem le egy marék port, de később élvezetes játékká fajult a dolog, mert az öregasszonyok könnyes elrévüléssel nézték a tüneményt... A por, csak a nap ragyogó lángolásában lett látható, az oltár előtt és fölött gomolygó csillogásban az örökmécses körül, háttérben Szent István glóriás szobrával... és Kati néni támolyogva ment a sekrestye felé, kiszólítva dékány bácsit... ★ Amikor végre kiszabadultam, már alkonyodott, a kórus kiürült, harangozó barátaim elszéledtek... én mégis megelégedéssel ballagtam ki a templomból, mert élvezetes délután volt. De a templomajtóban meghökkentem. A templom előtt, fekete körben, az öregasszonyok között csak esperes bácsi vörös cingulusa és dühös, piros arca jelentett valami vátoza- tosságot. — De öspörös úr — mondta Kati néni. - Látta ez a Bandi is, meg mi mind, asszonyok... — Mit láttatok? — Hát aranyos fényességet. Aztán Szentisvány... — ...leszállt és eljárta a kanász- táncot. Mi?-Jaj, öspörös úr... — ... besütött az ablakon a nap és a galambok leszórtak kis port a padlásról. Na! — De öspörös úr... — Aztán most elmehettek, mert olyt mondok, hogy magam is megbánom... Az asszonyok lehajtott fejjel o- szoltak, mert az öreg pappal vigyázni kellett. Öspörös úr ugyanis azelőtt katona volt, mégpedig huszár, aki Maglájnál vitézkedett, két szép kitüntetése is volt... ★ Hazaérve, azt mondja nagyanyám, miután maga elé állított, megvizsgálta ruhámat és megsimogatott: — Látod kisfiam, tudsz te vigyázni a ruhádra... mintha most vetted volna fel. Vetkőzz le! — Majd... — Most! Úgyis lefekszel nemsokára. Hát levetettem a nadrágot is, és ott álltam az évtizedes portól feketén, mint egy fiatalkorú kéményseprő.- Mindent! - kiáltott nagyanyám-
