A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

171

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

Egy ideje az öreg Havas Henrik Bá, „réme" lett a lőcsfalvi papnak. Gyermekei mind felnőttek, felesége néhány éve elhalt. Az öreg magában él. Földje bérben és a bérletből tengeti életét. Nem sok ugyan a bérlet, mert a föld nem a legjobb, s ha többet kér holdjáért, „a kutyának sem kell" — szokta volt mondani az öreg. De mi kéne több egy ilyen teremtménynek, — „éhen nem halok, ruha is kerül belőle rám, a pipámba való is kitelik belőle. Tüzelő is van télire. így hát megvagyok " - vígasztaIgatta magát az öreg.

De úgy látszik eljött az idő, mikor a sok magábanvalóság kezdett az agyára menni — panaszolta a szomszédja, Tóth János. — Mert utóbb igen furcsán viselkedik az én felvégi szomszédom — újságolta mindenkinek.

Persze nemsokára a papja is élvezhette Havas Henrik „furcsaságait". Egy napon beállított papjához, hogy „venné le rúla az átkot!"

— Hát miféle „átok" az, amit le kellene venni vagy imádkozni magáról, Havas Uram — kérdi tréfásan papja.

— Hát a „H" — betűt!

— A „H" - betűt — kérdi a papja, s majd kiesett a pipa a szájából a csodálkozástól.

— Azt hát . A „H" — betűt - erősítgette az öreg. Mer' lássa ez az én átkom! Tudja a nevem Havas Henrik. Havas oszt hozzá Henrik. Ki hallott mán parasztnak ilyen nevet: HENRIK?

— Változtassa akkor „Imré "- re, ha jobban tetszik, mert abból a Henrikből csinálta a magyar az Imrét. Talán az jobban tetszik majd és az átok is elmegy.

— No csak ne vicceljék énvélem — a fő Úr — mérgeskedett Havas Uram. Hogy is juthatott eszibe apámnak, az Isten aggyon néki békét, hogy ilyen kacifántos sváb nevet akasztott a fejemre?„Havas Henrik". De a baj ott van fő Űr, hogy a feleségem, azt is nyugosztalja Isten, ott Bükk-Hegy ódalba', az meg Holló Hajnalka vótt, ha emlékszik még rá. Hát ez is micsoda név egy paraszt jánynak? „Hajnalka". Tán nem is beléje, hanem a nevibe lettem szerelmes annak idején. No most idehallgasson: Két fiam lett tűle meg egy jányom. A feleségem azt kívánta, hogy első fiam legyen Henrik, mint én vagyok, mert úgy vélem, ű is a nevembe lett szerelmes. A jányom az anyja nevit kapta, ű is „Hajnal" lett. Mikor a kisebbik fiam megszületett feleségem azt mondta: ha mán mindenki neve „H" — betűs,