A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
163 oooooooooooooooooooooooooo MULT és JELEN OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO V árakozással figyelte az „egyházfigyelők” széles tábora — az Egyházon belül és kívül — a múlt év őszén Rómába összehívott bíboros-testületi tanácskozást. Két okból is. Először, mert ilyen nem történt évszázadok óta. Másrészt, mert a tárgysorozat egyre késett. Találgatásokra voltak utalva. A bíborosok is csak két héttel Rómába- utaztuk előtt kaptak hírt róla, hogy miről szeretne velük tárgyalni a Szentatya: 1) A „kúria”, a központi egyházkormányzat szerkezete, 2) az Egyház és a kultúra, 3) bizalmas tájékoztató az Egyház anyagi helyzetéről voltak megadva, igen szűkszavúan, témaként. A tárgysorozatnál is fontosabb és szembeötlőbb volt azonban az a tény, hogy a Szentatya mennyire komolyan veszi a kollegialitást” a zsinatutáni Egyház megújulásában. „A pásztorok testületének kell gondoskodnia arról, úja az Egyházról szóló zsinati okmány, hogy az egész földkerekségen hirdessék az evangéliumot, mert mindnyájuknak egyszerre adta Krisztus a parancsot, közös kötelességet rótt rájuk. Következőleg az egyes püspökök - amennyire engedi saját hivataluk terhe - kötelesek erőfeszítéseiket egyesíteni mind egymás között, mind pedig Péter utódával, akire különösképpen is rá van bízva a keresztény név terjesztésének roppant feladata.” EGYHÁZKORMÁNYZATI GONDOK A zsinat kívánsága volt az is, hogy a központi kormányzatot egyrészt szervezzék át és modernizálják, másrészt vonjanak be egyházmegyés püspököket is a központi kormányzat munkáiba. VI. Pál pápa szívós céltudatossággal igyekezett a Zsinat kívánságait megvalósítani. A kúriát nemzetközibbé tette. Hivatalokat szétválasztott, egyesített, átcsoportosított, újakat szervezett. Az egyházkormányzat mai szervezetét röviden így írhatjuk le: Közvetlenül a Szentatya alá tartoznak a bíróságok és az igazságügy az Egyházban. Minden más ügy az államtitkáron keresztül jut a Szentatyához és a Szentatya rajta keresztül érintkezik a többi hivatalokkal. Két központi szerv áll az államtitkár közvetlen irányítása alatt: az államtitkárság és a közügyek (külügyek) tanácsa. Ezenkívül kilenc ,kongregáció”, három titkárság és négy bizottság, illetve tanács irányítja a Szentatya nevében az Egyház látható szervezetét. A kilenc kongregáció: a hittani ügyek, a keleti egyházak, a püspökök, az istentiszteleti és szentségi ügyek, a szenttéavatás, a szerzetesek, a katolikus nevelés és a hitterjesztés kérdéseivel foglalkozik. A Zsinat utáni fejlődés hívta létre a titkárságokat: a „Cor Unum” (Egy Szív) tanácsot, az emberi és keresztény haladás előmozdítására, azután a keresztény egység és a hírközlési ügyek titkárságát. A világiak, nem-keresztények, nem-hívők ügyei valamint az igazságosság és béke feladatai számára is külön bizottságok és tanácsok létesültek.
