A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
húsvét másnapján délután, de olykor már nagymise után is, amelyet Bólyban most a Kálvárián mutat be a pap, szentelt ételekkel és egyéb finomságokkal megrakodva fölkerekedik, és kimegy a faluszéli borospincékbe, ahol reggelig tartó mulatságot csap. Mindenki örül, ha még vendéget, akár idegent is kaphat. Akinek nincs pincéje, azt a szomszéd hívja meg. A lányok, legények kint a szabadban labdáznak, hancúroznak, az öregek pedig bent a pincében borozgatnak. Esti lakoma után körültáncolják a pincét és megkezdődik a táncmulatság, amely hajnalig tart. Német szomszédjai példájára máig hasonlóan ünnepel Mohács sokác népe is. A budai hegyek német faluiban is él még az emmausjárásra (Emmaus- gehen) való emlékezés. így nevezik Budakeszin azt a szokást, amikor húsvéthétfőn részben helybeliek, részben szomszédos faluk rokonsága kölcsönösen meglátogatják egymást: Emmausba mennek. Leányvárait a jámborabb hívek korán reggel napkölte előtt szoktak kimenni a szabadba (Emmausgehen) és az olvasót imádkozták. Imádkozva mennek a szomszéd német falukba PULA asszonyai is. Egyelőre kevés laikus magyar hagyományt tudunk idézni, öreg VÁSÁ- ROSMISKEIEK, amikor húsvéthétfőn kimennek a szőlőhegyre, ezt mondogatják: KIMEGYÜNK EMMAUSRA! Az evangéliumi történetre már nem gondolnak. SZIL rábaközi faluból is mennek Emmausba: a szomszédos helységekben rokonokat, ismerősöket látogatnak, egyúttal a fiataloknak alkalmat adnak az ismerkedésre. A leányvári hagyományt már láttuk. A budaörsi legények húsvéthétfőn korahajnalban, már három óra tájban kilovagoltak a rétre, és a harmatos füvön megjáratták a lovaikat. Ilyenkor a falu gulyásának és kanászának is ki kellett hajtania a fűre a jószágokat. A hegyen lakók a ház előtti füves térségre, vagy a pincék zöldelő tetejére hajtották ki malacaikat és kecskéiket. Az EMMAUS - REITEN Bonomi Jenő szerint még Piliscsabán, Budakalászon, Békásmegyeren, Ürömön, Solymáron, Budafokon, Torbágyon, Etyeken is élt. A székesfehárvári CSUTORA-TEMETŐ kápolnájának Emmaus a titulusa, amely talán még régebbi liturgikus hagyomány fejleménye. A kápolnát a helybeli születésű Kálmán János felsővárosi plébános emeltette (1862). A hívek egészen áldozócsütörtökig minden vasárnap, korahajnalban a Szentháromság-szobor körül szoktak gyülekezni. Innen a dicsőséges olvasót imádkozva, vonulnak a kápolnához. Megérkezve, a FELTÁMADT KRISZTUS E NAPON éneklésébe fognak, majd egész reggelig énekelnek, imádkoznak. A hagyománynak napjainking élő egyházias maradványa, hogy hittudományi főiskoláinkon, így Kalocsán, Szegeden a szép, de fárasztó nagyheti, ünnepi liturgikus szolgálat után húsvét keddjén a kispapok, tehát a leendő tanítványok szabadnapot kapnak és kirándulnak, EMMAUSBA mennek. Hallottuk azt is, hogy a Collegium Germanico-Hungaricum végzett papnövendé157
