A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
140 Egyik nyelvészünk szerint a magyar nyelvnek 325 szava, kifejezése van, amely a butaság más és más változatának, árnyalatának a megjelölésére szolgál. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szinte teljes kolumnát szentel a „buta” fő- és melléknév értelmezésének. Ez természetes. De azon már joggal elcsodálkozunk, hogy a Magyar Nyelv Történeti—etimológiai Szótára szerint a „buta” szó eredete ismeretlen. Egyetlen magyarázat sem tud döntő érveket felsorakoztatni. írásos nyelvemlékeink között egy 1199 tájáról fennmaradt latin szövegben találjuk először ezt a szót, mégpedig, mint egy lánynak a nevét. 1577-ben egy feljegyzés viszont már melléknévként használja és „buta” ökörről tesz említést. S ha már az etimológiai szótárt böngésszük, nézzük meg, hogy milyen régi nyelvünkben a három rokonértelmű ■ szó: „balgatag” - „botor” és „dőre”' balgatag-botor-dőre Az első a XIV. század végéről származó -----egyik feljegyzésben olvasható először, a második Pázmány Péter Kalauzában lép elénk (1613): „Minden ember botor, ostoba az ő tudományában”. A harmadik, „dőre” szó a XVII. század első éveiből tekint felénk és ez az egyébként csallóközi, dunántúli, székelyföldi nyelvjárási szó főként Baróti Szabó Dávidnak, a jezsuita paptanárnak és „deákos” költőnek köszönheti, hogy az irodalmi nyelvben polgárjogot nyert. A Szentírás latin Vulgata szövegében a „stultitia” szó harminc esetben fordul elő és a magyar fordításban a megfelelője a „balgaság”. A „stultus” szót 113 helyen találjuk és leggyakoribb megfelelője a magyar fordításban a „balga” szó. Különösen a Bölcsesség könyvek kedves témája az emberi szellemnek sajnálatos gyengesége, de a zsoltárokban is lépten-nyomon visszatér a bölcs és balga ellentéte. A balgaság értékvalóságként Szent Pál tanításában a kereszt misztériumával kapcsolatban jelenik meg. A koriníusi híveknek írt első levelében ezt olvassuk:,^ keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, az Isten ereje. Hiszen az írás így szól: .Lerontom a bölcsek bölcsességét s az okosak okosságát meghiúsítom’. — Hol marad a bölcs, hol az írástudó? Hol az evilági tudás szószólója? Nem megmutatta Isten,hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus ereje és Isten bölcsessége. Hiszen az Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél. ”( 1,18-25). ® o
