A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
123 Juhász Gyula: A tapai Krisztus Az ország útján függ és a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen. Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, a falusi szent Hiszen nekik is megváltást izent. Olyan testvéri áldással tekint Feléjük és biztatja híveit. Feje fölött a nyárfa is magyar, A fecske is és egy zivatar, Mely őt pask ólja s a falut veri Fs folyton buzgó öt szent sebei Nem a magyarság sorsát hirdetik? És kis segít már, ha ő nem segít?
/
