A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

Nem meglepő, hogy a bűn az újszövetségi Szentírásban sem foglal el kisebb helyet, mint az ószövetségi szent iratokban. Főleg az nem meglepő, hogy annak teljes kinyilatkoztatása, amit az Isten szeretete tett, hogy a bűn végére jáijon, teszi lehetővé, hogy felfedezzük a bűn igazi dimenzióját és egyben a szerepét is az isteni Bölcsesség terveiben.

Máté, Márk és Lukács igehirdetésének mindjárt az elején Jézust a bűnösök közt látjuk. Mert értük jött és nem az igazakért. Mint a próféták, Jézus is megtérést prédiká, a lélek olyan gyökeres megváltoztatását, amely alkalmassá teszi az embert arra, hogy befogadja az Isten kegyelmét, hagyja Istent működni magában: „Közel az Isten országa, tartsatok bűnbánatot és higgyetek az Evangéliumban!”

A prófétákhoz hasonlóan Jézus is leleplezi mindenütt a bűnt, még azoknál is, akik igazaknak tartják magukat, mivel a Törvény előírásait megtartják. A bűn ugyanis a szívben van. Innen származik „ minden gonosz gondolat, az erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik és tisztátalanná teszi az embert.” Akik a Mestert hallgatják, las- sankint megtanulják, mit jelent „szeretni” - minden parancs egyetlen foglalata a szeretet főparancsa. De azt is megtanulják, mi a bűn: a szeretet elutasítása. Megtanulják ezt, amikor Jézus kinyilatkoztatja Istennek a bűnös iránti felfoghatatlan irgalmát. Az újszövetségi Szentírás egyetlen helye sem mutalja be jobban, mint a tékozló fiúról — helyesebben az irgalmas atyáról — szóló példabeszéd, hogy a bűn milyen értelemben az Isten megsértése és hogy mennyire képtelen dolog lenne úgy felfogni Isten megbocsátását, hogy ez nem foglalná magában a bűnös visszatérését is. Ami „megszomorítja” az atyát, fiának nem annyira engedetlensége, mint sokkal inkább ennek távozása. Hogyan tudná e sértést az másképpen „helyrehozni”, mint visszatérésével. Avval, hogy o. aki függetlensége érdekében visszautasította a szülői otthon melegét és az atya gondoskodó szeretetét, újból elfogadja, hogy fiúként bánjanak vele. Ezért emeli ki a példabeszéd az atya örömét. Ha ez a visszatérés nem történnék meg, nem lehetne elképzelni semmi megbocsátást. Vagyis inkább: az atya már kezdettől fogva megbocsátott, de ez a megbocsátás csak a fiú visszatérésében és visszatérése által hatol le a fiú bűnének gyökeréig.

Istennek ezt a bűnnel kapcsolatos magatartását Jézus sokkal inkább tetteivel nyilatkoztatja ki, semmint szavaival. Nemcsak hogy ugyanazzal a szeretettel és gyengédséggel gyűjti maga köré a bűnösöket, mint a példabeszédében szereplő atya, vállalva még azt a kockázatot is, hogy irgalmasságának tanúit megbotránkoztassa, hanem egyenest felveszi a harcot a bűn ellen. Megkísérlése alkalmával elsőként győzelmet arat a Sátánon. Nyüvános működése idején

109