A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
általános: . . . hogy az Eucharisztia oocx^oooooooooooooooooooooo életforrás es a testven szeretet kötdekelegyen. ISMERET és IMÁDÁS Az Oltáriszentség, az Eucharisztia, oooooooooooooooooooooooooo középpontja kell legyen a keresztények életének. Középpont, olyan értelemben, hogy minden más tevékenységünk Feléje irányul. . . Középpont abban az értelemben is, hogy onnan árad szét minden erő, onnan merítjük az indítást is, a megvalósításhoz szükséges energiát is, hiszen Ö a szőlő tő, mi vagyunk a szőlővesszők és NÁLA NÉLKÜL SEMMIT SEM CSELEKEDHETÜNK. . . Az Eucharisztia az élet forrása AII. Vatikáni Zsinat egyik dokumentumában a papi munkáról beszél. Ott találjuk ezt a gyönyörű összegezését az Eucharisztia jelentőségének, amikor azt mondja a Zsinat, hogy a pap „a szentségek és az Eucharisztia szolgája és kiszolgáltatója”: „...ebben a legszentebb Eucharisztiában együtt van az Egyház egész lelki gazdagsága, vagyis Maga Krisztus, a mi Húsvétunk és élő, éltető Kenyerünk. Testében, mely a Szentlélek által él és éltet, saját életét kínálja fel az embereknek”. HAVI IMASZÁNDÉKOK 97 Az Eucharisztia forrása a szeretetben megnyilatkozó, megvalósuló kölcsönös egységünknek. Sajátságos helyzete van a szentségek rendjében: közli és táplálja „azt a szeretet, mely az apostoli lelkűiét alapja a hívek életében". Nem épülhet ki keresztény közösség, hacsak nem épül úgy, hogy alapja is, középpontja is az Eucharisztia ünneplése. Innen kell kezdetét vennie minden közösségépítő nevelésnek. Ha az Eucharisztia ünneplése komoly és valódi, forrásává lesz a különféle szerétéiből fakadó tettnek és a köcsönös segítőmunkánknak: onnan forrásozik majd az igazi missziós tevékenység is és az indítás, hogy keresztény voltunkról tanúságot tegyünk a világban.” ... Jól megértették az Eucharisztia központi jelentőségét azok a rabok, akiket az ötvenes években Szibériába hurcoltak, kényszermunkára. Szép beszámolót olvashattunk A SZÍV 1978. évi májusi számában, mit jelentett az Ö jelenléte a foglyoknak. A lengyel családból származó amerikai jezsuita atya, Walter Csiszek elmondja szibériai beszámolójában, hogy tartották meg - a nehéz rabmunka ellenére is - az akkor még kötelező szentségi böjtöt a rabok, hogy este, az embertelen munka után, titokban, még áldozhassanak ... Azt Írja könyve 13. fejezetében, hogy „csak az tudja igazán felérteni és értékelni, milyen kincs is a szentmise, akit valaha is megfosztottak annak a lehetőségétől, hogy misét mondhasson, vagy misén vegyen részt..."
