A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
69 tóföldből, megállt a porbagomolyo- dott vad rohanás. Rövid jelentések hangzottak el, a japán altiszt tisztelgett, a csapat megfordult és elvágtatott visszafelé — talán, hogy valahol elkapják az útásó gerillák csapatát. 50. ovid, most már nyugodtabb út u- tán messze felderengett egy égbe- szökő, keskeny torony. A kis kínai fölkiáltott: — Az ott Taming nagy tornya! A torony mintha rohant volna feléjük és láthatták karcsú vonalain az új- gót templomok stílusát. Majd fölko- morlott a négyszögű város hatalmas kőfala. Körülötte mély árok futott körbe; a fal bástyafogai élesen haraptak a horizontba. Az egyik kapu ajtaja csikorogva nyitotta meg a bezárt várostest torkát és az autók a kapuó'rség hadonászsása közben, óvatosan kanyarodtak be a szűk utcákra. Taming, ez a vidéki kisváros olyan volt, mint egy elfelejtett királylány. Dél-Hopeh más faluja nem versenyezhetett vele. Sehol nem bástyázta körül a kisvárosokat Uyen fal. Ez a városfal mesébe illett. Magasra rakott téglatömege dacolt a századokkal. Három- négyszáz év látta ezt a falat. Megfeketítette, ódon patinát is hagyott rajta, míg átment kövei között, de szét nem málasztotta. Ez az ó patina nem ejtett foltot az öntudatos városka dicsőségén, inkább nimbuszát növelte. Vagy négyszáz évvel előbb élt a városban egy híres mandarin. Okos ember volt, mint a legtöbb kínai; szerette az irodalmat, mint annyi kínai. A Hoanghó akkor nem járt messze a várostól és a hegyekből lezúduló áradata gyakran ide söpört. Ha nem jött a Hoanghó, jöttek a rablók és éppen o- lyan földönfutóvá tették a népet, mint az árvíz. így nem lehetett nyugodtan kereskedni és művelődni. Az okos, irodalmár mandarin tervet dolgoztatott ki és megépítette a város falait. Védve voltak a lakósok az árvíztől és rablóktól; építhettek iskolákat, aminek meg is lett az eredménye. A hozzáértők tudják, hogy a pekingi császárvizsgák helyén, ott Konfú- cius temploma mellett, azokon a fekete oszlopokon nem egy kiváló osztályzatot nyert tamingi polgár neve díszeleg. Ám volt egy másik fényfolt is a zsúfolt kis város sáros házikókból ösz- szefoltozott vén testén. Amolyan kölcsönfény, hasonló a holdéhoz. Régesrégen, mikor a tatárok végigdúlták Európát és Kínában császárok lettek, egy Taming nevű város volt átmeneti székhelyük. Ez a város alig 8-10 kilométerre terült el a későbbi településtől. Négyszögű városfala 48 kilométert futott meg és a hatalmas terület a pusztulás után községekre szakadt. Itt-ott még még ma is látni a várfal romjait és az egyes utcákból alakult falvak ma is Főutca, Keleti utca nevet viselnek. Ez a dicsőség valahogyan megmámorosította az új Taming derék polgárait és a széles síkságon, ha a falusiak valami nagy útra készültek, így szokták mondani: Benézek a városba. Maga a városka egy három és fél kilométeres, szabályos négyszög alakú fal ölében pihent. A fal négy oldalán,
