A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
65 gának vezetőjét (Nyikogyim). Hasonlóképpen tudósítják a zsinati szerveket az e- gyes vitás kérdésekben elfoglalt orosz ortodox álláspontról. 4/ A pátriárkátus külügyi bizottságának vezetője időnként ismerteti a Szent Szinodussal a zsinati munkálatok menetét. A világ a zsinat előestéjén, okt. 10-én értesült az orosz ortodox megfigyelők kinevezéséről. A hír mindenütt szenzáció erejével hatott. Egyes nyugati ortodox körök az ortodoxia egységének megbontásával vádolták az oroszokat. Az athéni napilap, az Ethnos tudósítója, Spyros Alexiou is, aki Athenagoras pátriárka bizalmi emberének számított, azt az álláspontot képviselte, hogy az orosz ortodoxia szántszándékkal bontotta meg a keletiek egységét. A moszkvai pátriárkátus nevében Nyikodim kísérelte eloszlatni a félreértést. Az 1963-as rhodosi Pánortodox Konferencia maga is elismerte, hogy az önálló ortodox egyházaknak jogukban állt a megfigyelők kérdésében mindenkitől függetlenül dönteni. H ogy a megfigyelők jelentései alaposak voltak, az látszik Nyikogyim János pápáról írt könyvének abból a fejezetéből is, amelyben a zsinati atyáknak A kinyilatkoztatás forrásai témájú tárgyalástervezet első változatát elutasító magatartásáról, mint Egy zsinati ülés ökumenikus jelentőségéről ír. A János- életrajz különben, a többé már nem gyanús szemmel nézett Collegium Russicum- ban ötlött fel a szerzőben. Azokból a zsinati megnyilatkozásokból, amelyeket áttanulmányozott és az orosz püspökök számára ismertetésként lefordított, egy doktori dolgozat anyagát állította össze. 1970-ben védte meg tézisét a moszkvai Hittudományi Akadémián, két neves professzor, Sergijenko és Ogickij ellenében. A száraz anyaghoz a Roncalli család adataiból és a pápa titkára, Msgr. Capovilla, elbeszéléseiből adott hozzá és így állt elő XXIII. János: egy kényelmetlen optimista című könyv. A kézirat bekötött másolatai hozzáférhetők a moszkvai és leningrádi Hittudományi Akadémiák könyvtárában. Kinyomtatásukra Oroszországban nem kerülhetett sor, német kiadása viszont, a jezsuita Robert Hotz fordításában a frankfurti könyvvásár tavalyi szenzációja volt {Johannes XXIII, ein unbequemer Optimist, Benziger kiadás, Zürich-Köln, 603 lapon). Nyikogyim a kiadást már nem érte meg. A fordításhoz viszont beleegyezését adta, még a könyv készülő borítólapjának tervét is jóváhagyta. Ebben a műben, mint maga is kijelentette, János pápa működésén keresztül a katolikus Egyház működését is csodálattal vázolja fel. Különösen az Egyház szociális tanítása keltette fel érdeklődését - olyan terület, amit az ortodoxia teljességgel a világi hatalom ügykörébe utal. A Mater et Magistra és a Pacem in terris enciklikákkal is behatóan foglalkozik és különösen lenyűgözte a magántulajdonról vallott katolikus tanok fejlődési folyamata. A húsz éves fejjel szentelt, magánúton teológiát végzett, 31 éves korában püspökké lett orosz így került kapcsolatba a római egyházzal. Ökumenikus elkötelezettsége és a katolikusokhoz való kapcsolatai talán szerepet is játszottak abban, hogy a megüresedett pátriárkái székbe nem őt, hanem Pimen-t választót-
