A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

567

valaki elindíthatja a mindent elpusztító gépezetet”. De nemcsak a békéért e- melte fel szavát, hanem az emberi jogokért is. Külön kitért a közelkeleti helyzetre, és messzemenően elítélte „ az internáló táborok minden fajtáját, mindenütt, egyszer, s mindenkorra”.

Ugyancsak elítélte emberek kínzásának minden fajtáját, akár fizikai, akár erkölcsi természetű az. Még a látszólagos béke és az állam biztonsága érdekében sem tartja megengedhetőnek. Nem nehéz kitalálni, hogy mire gondolhatott, hiszen 80 km-re lakott Auschwitztól, és tudjuk, müyen rendszerben élt.

New Yorkban való tartózkodásának érzelmi csúcspontja a Yankee stadionban mondott szentmise volt, amelyen 75000 ember vett részt. Itt 45 percet várt a tömeg a pápa érkezésére, mert a Madison square Garden-nél fiatalok hangversenyén vett részt előbb.

Ezen a fiatalokkal való találkozáson mondta ki egyetlen egyszerer a „mi” szócskát, különben sohasem használta ezt az uralkodói beszédformát. A stadionban mondott beszédében erős szavakkal ítélte el a fogyasztói magatartás esztelenségeit, de nemcsak negatívumokról beszélt: „Krisztus parancsolja, hogy nyitottak legyünk testvéreink irányában, akik szükséget szenvednek. Legyenek nyitottak a gazdagok, a befolyásosak, a gazdaságilag szerencsések. Legyenek nyitottak a szegények, a fejlődésben lévők, az elmaradottak irányában. Amit Krisztus parancsol, az a nyitottság több, mint valamiféle jóindulatú figyelmeskedés, filléres akció, lélektelen szervezkedés, ami a szegényt ugyanolyan kitaszítottnak hagyja, mint volt, vagy még rosszabb helyzetben”. A fiatalok koncertjén pedig, mikor szóhoz jutott, ezt mondta: „Amikor önmagatok titkán ámultok, nézzetek Krisztusra, aki értelmet tud adni élete