A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
563 Dobos Etelka EGYSZERŰEN KERESZTÉNYNEK LENNI! Ez a néplány hivatása. Erre törekszik imaéletében, a különböző munkákban, amik egyetlen célt szolgálhatnak: Isten országa megvalósulását a szívekben, Megváltónk, Jézus Krisztus tervei szerint, Vele egyesülve, Érte dolgozva a kimerülésig, ha kell, életünk feláldozásával is. így lelkesít P. Bíró Ferenc S.J. a Jézus Szíve Népleányai Társaság alapítója. A program, a munka, amit a népleány megvalósít, a kor szükségletét tükrözi, és változhat a korok és országok szerint. Ha a Társaság megindulását nézzük, ha a munkaterületeket és azok fejlődését próbáljuk kiértékelni, akkor rátapinthatunk a hiányokra, amely a századeleji Magyarország életét érintette, főleg falun, és városokban a munkásság körében: nagyfokú szegénység, vallási és kultúrális hátramaradottság. Ezek orvoslásához tudásra van szükség. Először a- zok számára, akik segíteni akarnak, hogy legyen, amit tovább adnak. A tudás közlése főleg élőszó és írott betű által történik. A megvalósulás formái: — A Szív heti újság megindítása, — hitoktatónő képző Budapesten, majd Szegeden, — Korda R.T. Könyvkiadó és Nyomda Vállalat, — a sajtó és a „jó hír" terjesztésére könyv és kegytárgy üzletek, — a keresztény üzleti szellem fejlesztésére főleg falusi leányok, jövendő édesanyák számára gazdasági iskola, — a keresztény öntudat és felelősség ébresztésére lelkigyakorlatos ház, — gyakorlati ismeretek terjesztésére különböző tanfolyamok, kiállítások szervezése: népművészetek felkarolása, és az elkészült termékek számára piac megteremtése, — kultúrházak létesítése, mozi bérlet. A felsorolt munkaterületek között volt, ami teljesen kibontakozott, volt, ami csak csírában vált láthatóvá a kezdeti 25 év alatt, mert a huszonhatodik évben minden fejlődési lehetőség megakadt, majd intézményeiben megszűnt. A szellemet azonban nem lehet tollvonással elnémítani. Ekkor a jelentkező szükséglet karitatív formát öltött. A mindenki számára egyformán nehéz helyzetben kellett keresztény módon megosztani a keveset a kevesebbel. Valóra vált az alapító kedvenc gondolata: egy sorban, egy sorsban élni az átlag emberrel a gyárban, irodában, villamos kalaúzként, üzemi konyhán, iskolában, napköziben, öreg-otthonban, sokszor egy szót sem szólni az Ur érdekében, csak a jelenléttel, becsületes munkával hirdetni Őt és az ő országát. Külföldön a szükséglet a bevándorló családok fészekalapításában mutatkozott. A megsegítést egy napközi otthon felállítása, fenntartása szolgáltatta é
