A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
554 lyi franciskánus templomban. Fénykora a XVIII. század, azóta már inkább csak az asszonynép, gyermekek, apácák, illetőleg karmelita hatásra győri, angyalföldi kisemberek körében virágzik. A Prágai Kis Jézus a világmindenség gyermeki Uraként, királyi koronával a fején, királyi palástban, baljában a földgömböt jelképező aranyalmával, gyűrűs jobbjával pedig mellkeresztes főpapként, áldást osztva jelenik meg. Az inkább csak hazai apácazárdákban tisztelt, és apró szentképekről ismert salzburgi Loretokindl (XVII. század ) jobbjában nagy keresztet tart. Az ábrázolás egy apokrif történetből merített ihletést. A betlehemi bazilika Kisded-szobrának átköltése, mása a rómaidra Coeli- templomban tisztelt Bambino, amelyet egy franciskánus fráter a XVI. században a Getszemáne kertjének egy mohamedántól kivágott olajfájából faragott. Utána megmerítette a Jordán vizében, majd sok viszontagsággal Rómába hozta. A karácsonyi ünnepek alatt a római gyermekek prédikáltak előtte, ágyban fekvő betegekhez viszik gyógyulás, vígasztalás végett, táviratban fordulnak hozzá segítségért. Kultusza - tudomásunk szerint - hazánkban nem vert gyökeret, bár lehetséges, hogy harmadrendi közösségekben itt-ott tiszteletben részesült. Egy középkori, magyar eredetű kultusz a megtestesülés karácsonyi misztériumát idézi. Élt Magyarországon, állítólag IV. Béla idejében, egy szentéletű pap, aki egyébként a királyné káplánja volt. Mint mondják, Istennek jámbor szolgája 33 éven át megtartóztatta magát a hústól, és keményen böjtölt, egyszer evett napjában. Imádságaiban állandóan azért könyörgött, hogy emberalakban láthassa Jézust. Egyszer éjszakai álmában megjelent neki Isten angyala, és meghagyta neki, hogy készíttessen egy köntöst a Megváltó számára, mert könyörgése meghallgatásra talált, és a köntösre szüksége lesz a Kis Jézusnak. A pap ugyanis inkább gyermekkorában, mint szenvedésében szerette volna szemlélem az Üdvözítőt. Ezért kék selyem köntöskét varratott, és mise idején az oltárra helyezte. Miután az átváltozás szavait elsuttogta, és a kenyér Krisztus Testévé lett: az ostya akis Jézus látható testévé változott, és a köntöskébe öltözött. A pap elragadtatásában mintegy három óra hosszat gyönyörködött a kis Jézusban, addig, amíg a Kisded vissza nem ment a szentostya fogságába. A köntöske ott maradt az oltáron. A királyné, aki szintén jelen volt ezen a csodálatos miseáldozaton, nem tudta mire vélni a hosszú késlekedést. A papot magához hívatta, aki némi vonakodás után elmesélte kiváltságos élményét. A királyné azonnal nagy tiszteletben részesítette és a királyi kincstárba vitette a szent köntöst. Múltak az évek. Egyszer Béla király nehéz helyzetében a német lovagrend nagymesterét hívta segítségül a pogányok ellen. Az ellenséget közös erővel le is győzték. A király szabad választást engedett kincseiből, de a nagymester egyedül a köntöskét kérte jutalmul. Béla király nem akart a köntöstől elválni, de hálátlannak sem szeretett volna látszani, ígéretét megszegni. Éppen ezért a köntös bal ujját levágta, és ezt megtartotta magának, a többit, tehát a nagyobb részt meg o- daajándékozta. A nagymester szép ládikát készíttetett, és egyik hű szolgájával
