A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
546 9. Jaj, ne jöjj most jó Anyám, véres vagyok, nincs ruhám. Ám, ha itt vagy, megvigasztalsz, vérző szíved végső leplem, hősies hited melenget: Légy Te az Egyházam Anyja! Fájdalmak ismerője, híveim segítője. 10. Én vagyok. Édesanyám, halva halott a halál! Ugye most már sejted, érted, amit akkor a pásztorok, vén Simeon, s a mágusok mondtak jövendölésképpen? Mindent szívedbe zártál, büszke vagyok, Anyám, rád! 11. Egy szívvel, egy lélekkel, Mária a középen: imádkozik az Ősegyház Jézus meghagyása szerint együtt van a kis nyáj megint: a megígért Lélekre vár. Hívők anyja, szűz virág, értünk is mondj egy imát. 12. Isten veled, Mária, égnek nyílott rózsája. Amit hittel, szent reménnyel vallunk, várunk, bízva-bízvást — parúzia, föltámadás - Benned már valóság, élet. Reménységünk záloga, Mennyországnak Ajtaja. Orbán Miklós KARÁCSONY Évente visszatérő egyházi ünnepeink között egyetlen egy sem áll annyira közel a szívünkhöz, mint a gyertyafényes, fenyőillatú, glóriaénekes karácsony. Már az ádvent maga is tele van hangulattal, legalábbis azok számára, akik gyermekkorukban megélték a hajnali Roráté misék zúzmarás, vagy éppen az első hóban puhán süppedő várakozását. De hol is kell keresnünk a karácsonynak és ünnepkörének eredetét? Szent Gellért hozta magával a Duna-Tisza tájára a napfényes Itáliából az első karácsonyfát? Vagy talán első szent királyunk hitvesének, a bajor Gizellának volt gazdag kelengyéje közt a sok csillogó dísz és csillag? Sem az egyik, sem a másik. Mert a karácsony lényege sohasem volt a gyertyákkal fényes fenyő, sem az alatta található sok szép ajándék. A lényeg az volt, amit szép énekünk hirdet ma is a magyar templomokban: Krisztus Jézus született, örvendezzünk... Hogy miért december 25-én ünnepeljük Jézus Krisztus születését, erre a legvalószínűbb választ a mai kutatás így fogalmazza meg: a Julian naptár szerint december 25-én, az egyiptomi naptár szerint január 6-án kezdtek újra hosszabbodni a napok. A római birodalomban gyökeret vert Mithras tisztelet december 25-én ünnepelte a Győzhetetlen Napistennek a születésnapját. Aurelianus császár a 274. év december 25-én a Napistent az egész birodalom legfőbb patrónu-
