A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
520 Jézus viselkedése Jézus szeretete nem ismer korlátot, de a legnagyobb jósággal mégis a szegények, elnyomottak, megvetettek, elhagyottak, betegek, kivetettek iránt viselkedik. Mikor egy leprás, hallva csodatévő híréről, hozzá jön és gyógyulásért esedezik, megesik a szíve rajta: kinyújtja a kezét, megérinti a fekélyes embert, mit sem törődve azzal, hogy ez a törvény szerint tilos, és egyetlen szavával meggyógyítja (Mk.1,40-42). Talán először életében érintette ennek a társadalomból kivetett embernek homlokát egy meleg, testvéri kéz, talán először tapasztalta meg, hogy van valaki, aki szereti és törődik vele, talán először olvasta ki Jézus szeméből, hogy az Isten még őt is szereti. Ugyanilyen szeretetet tanúsít mindenki iránt, aki gyenge, elesett. Nem bánja, ha egy rossz hírben álló asszony bűnbánó könnyeivel áztatja lábát, és hajával törülgeti (Lk. 7,38). Egy asztalhoz ül a bűnösnek tekintett, megvetett vámszedőkkel(Mk.9,11). És amikor az álszent farizeusok ezt kifogásolják, keményen szemükbe vágja: A vámosok és a cédák megelőznek az Isten országában (Mt.21,30). Mert Jézus tudott kemény is lenni: kemény az önteltekkel, gőgösökkel, másokkal nem törődőkkel, másokat bántókkal, lenézőkkel, megvetőkkel. A gazdagokat sem nem irigyli, sem nem gyűlöli, inkább sajnálja. Esztelenek! Vagyont vagyonra halmoznak, és azt mondogatják maguknak: pénzed van, egyél, igyál, élvezd az életet! Jaj, pedig még az éjjel rajtuk üt a halál, és számadást követel tőlük az Isten! (Lk. 12,16-21) Kárba vészekkor minden,amit gyűjtöttek, és a pénzisten, akinek Isten helyett szolgáltak, cserben hagyja őket (Lk. 16,13). Szerencsétlen, akinek nincs szeme a háza küszöbén fekvő koldus meglátására! Hiába jár bíborban és patyolatban, hiába tart dús lakomát minden nap: egyenes úton a pokolba jut, és jajgatás lesz mindennek a vége (Lk. 16,19-31). Hogy szisszenhettek föl a gazdagok, amikor Jézusnak ez a tanítása a fülükbe jutott! Jézus a szegényeknek hirdette Isten országának örömhírét (Mt. 11,5), a szegényekért, kicsinyekért él, övék szíve, ideje, ereje, mindene. Nincs még saját háza, lakása, párnája sem, mindent ingyen ad, és mindenét odaadja. Tudja, hogy az emberek nem szentek, a szegény emberek sem, de ő nem ítélkezni jött, hanem bűnbánatot hirdetni és bűnbocsánatot osztani (Mt.9,13). Jézus az az ember, aki nem magáért, hanem másokért él, akinek minden ember barát, minden ember páratlan, felcserélhetetlen kincs. Az Atyaisten Szíve Miért voh: ez '9Y? Miért viselkedett így Jézus? Azért, mert ő ismerte az Atyaisten szívét! Jézus ismeri, tudja, éli: az Atyaisten korlátot nem ismerő, végtelen szeretet. Az ég és föld Ura és Teremtője (Mt.11,25), király és bíró (Mt.18,23), mindent lát és mindent tud (Mt.6,6). De mindezen felül legalapvetőbb tulajdonsága az, hogy jó (Mk.10,18). Jézus Istene jó Isten. Ő öltözteti díszbe a mezei virágot (Mt.6,28-30), ő látja el eleséggel a madárkákat (Mt.6,26). Gondviselő Isten: hajunknak egy hulló szála feljegyzett bú nála (Lk.12,6-7).
