A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11. szám
509 mindenki számára megérthető testet, Benne ismertük meg az Atyát. A Szentatya a- zonban még itt sem áll meg. Miután körlevele elején kifejtette a Krisztusról szóló tanítást, — Ő nemcsak minden ember Megváltója, hanem minden ember teremtésének is ősmintája, — megállapítja, hogy az ember még önmagát is, minden sikerével és bizonytalanságával, örömével és gyengeségével együtt, csak Krisztusban értheti meg. Ezáltal a felfogás által hidalja át II. János Pál a csak égre tekintő vallásosság (vertika- tizmus) és csak a földi valóságokról tudomást szerző gyakorlati materializmus (hori- zontalizmus) ellentéteit. Ugyancsak ez a Krisztushitből merített emberkép vezeti el a pápát a világ és benne az egyház helyzetének megismerésére is. A haladás, és az ennek nevében elkövetett bűnök dilemmáját az oldja meg, hogy helyesen ismeijük meg az emberi személyiség értékét és méltóságát. És erre mi, keresztények vagyunk elsősorban képesek, mert Krisztusban megbízható emberismeretet szerezhetünk, anélkül, hogy bármely ideológiához le kellene kötnünk magunkat. Ezért látja a társadalmi és gazdasági korproblémák megoldásának kezdetét abban, hogy mentalitásunkban, akarásainkban bizonyos szívbeli megtérést végzünk, vagyis visszafordulunk Krisztushoz. Csak ezáltal válhat maga az egyház is igazán az idők jelévé. Ez a tanítás a szellemi háttere az első év nagyjelentőségű pápai megnyilatkozásainak. Ezért helyezte előtérbe a hitet a latinamerikai hívek számára, mert onnan meríthetnek helyes fogalmat a felszabadításról. Az egyház szerepe tehát nem eszköz, a hit nem csodaszer, ami az égető problémákat orvosolja, hanem cél, amelynek megvalósítása, mint mellékterméket, úgyis magával hozza az aktuális gondok megoldását. Ezért üzente a pápa a Manilában ülésező püspököknek, hogy a gazdasági problémákat is a Krisztustól kapott teljes emberkép jegyében tárgyalják. A Krisztusi emberért való harc sugallta az emberi jogokért, ezen belül a vallásszabadságért való kiállását is. A pápai körlevél második része két gondolattal foglalkozik: az egyház Krisztus Titokzatos Teste, a Szűzanya pedig ennek a Testnek is, az egyháznak is anyja. Az egyház egységének, egy-testté-válásának gyakorlatát főleg az Oltári- szentségből merített életmódban látja. A Mária-tisztelet alapját pedig többek között abban látja — a zsinati tanítással, és a hagyományos lengyel Mária-tisztelettel
