A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

502

—Oszt ismeri a tisztelendőúr a fiamat, a Ferit? — nyugodott most már meg a mama, hogy a nehezit elmondta.

— Hát hogyne ismerném! Miféle pásztor lennék, ha nem ismerném a bárányaimat? Az egyik gyerek már iskolás. Ma oktatni fogom a hittanból.

— Hát rájuk is fér, hogy rendes emberek legyenek majd, nem olyan, mint az a pokol fia az úton... A gyerekek jók, de mikor itt vóttam, még csak kettő vótt. Azóta három gyütt még.. Csak az anyjuk, mármint a menyem, lenne egy kicsit rendesebb.

Itt eszébe jutott a papnak, hogy tényleg: legutóbbi családlátogatása alkalmával a lakás olyan volt, mintha vihar vonult volna rajta végig...

— De hiába szól neki az ember — sopánkodik a mama. - Még neki áll feljebb. Legutóbb is azért mentem el tőlük, mer aszongya: Ha anyámnak nem tetszik, ahogyan van, minek gyütt ide. Hát el is mentem.

— Na és hogy vannak a többi menyei? — kérdi a pap.

— Ahány, annyiféle. Most Gelsérül jövök. Az Andris fiamtul. Ott csak egy gyerek van. Egyetlenke. De arra az egyre se tud vigyázni. Mikor megérkeztem hozzájuk, azt mondja az Andris fiam: Jó, hogy gyütt anyám, mert a kis Andriskám tegnap majdnem odaveszett a kútba. Egy van, azt arra se tud vigyázni... Jó, hogy vagyok, mert legalább egy darabig van, aki ügyeljen rá. Most mán nagyocska. Kevesebb veszedelem érheti...

— És hol élnek a többi gyermekei? — érdeklődik a pap.

— A Jaksi fiam Ráróson szolgál egy nagy gazdánál, öreg mán a gazda. Fia nem vótt, hát felszegődtette a fiamat, aki vezeti a gazdaságot, a menyem meg az öregről gondoskodik.

— Ott meddig volt? - így a pap.

— Oh, meddig is? Mán az időt lassan fogja az eszem... Lehúztam náluk vagy három esztendőt. Ott is van négy gyerek. De az asz- szony nagyon kikapós. Az a pletyka járja, hogy tán nem is mind a négy a fiamtul van... Szegény Jaksi! De annyi a dóga, hogy nem ér rá az ilyesmin gondókodni. Azt mondja: úgylátszik a véribe van...De mivel a gyerekeknek jól viseli a gondját, meg az öreg is nagyon meg van vele elégedve, hát tűr neki a fiam. Azt modnja, majd lecsillap- szik az idővel. Hát így vannak...

— És a negyedik? — kérdi a pap, hogy az se maradjon ki.

— Azt Istvánnak híjják. Ott mán nagyon régen vóttam. Ott hat gyerek van. Elkéne a segítség ott is. A menyem is nagyon rendes