A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
466 szövetsége és ellenségessége (ami napról-napra változik), szolgál mindig újdonsággal a libanoni politikai életben. AZ ERŐK. Valamikor egyszerű volta helyzet. Ha a maronita keresztények nem is voltak egységesek, volt egy többségüket egybefoglaló irányzat, a- mely a Kataeb-et (falangisták) Camille Chamoun Nemzeti Liberális Pártjával egybefogta a sztriai és muzulmán érdekekkel szemben. Ez az egység azonban megszűnt a falangisták és liberálisok egymást irtó fegyveres támadásai következtében és főként ez év áprilisa óta nem létezik; akkor alakult a déli köztársaság Saad Haddad, libanoni őrnagy kezdeményezésére, aki az izraeliek segítségével önállósította a Délen elszigetelt keresztényeket és azóta olykor harcban áll nemcsak a Palesztinái menekültekkel, hanem a beyrouthi libanoniakkal is, akik árulónak és a libanoni egység megbontójának tekintették, míg Chamoun ez év áprilisában ki Camllk Chamoun (fekete szemüveggel) és Pierre Gemayel nem jelentette, hogy Haddad nem a libanoni egység megbontója, hanem igazi hazafi, aki a mohamedán és sziriai törekvésekkel szemben a libanoni keresztények érdekeit védelmezi. HANGZATOS TERVEK. A déli köztársaság tulajdonképpen azt tekinti feladatának, hogy miként az Egyesült Nemzetek norvég és Fidzsi-szigeti csapatai, semlegesítő ütközőpontot biztosítsanak a palesztinai menekültek és Izrael között. Ez egyiküknek sem sikerül. Haddad egyébként a libanoni állam egységét is megbontja. A sziriai megszállókat a mohamedánok keresztényellenes kitöréseinek elnézésére csábítja és hozzájárul a belső libanoni vallási állapotok elmérgesedéséhez. A libanoni keresztények mindig nagy művészettel biztosították a mohamedán tengerben létüket, most azt kell látniok, hogy mindez kérdésessé vált.
