A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

448 mélkedésnek is az a kulcsa: "Mi az, ami meg­osztható? Csak a gondolkodás, az erkölcsi kritériumok, vagy maga az evangélium által megvilágított élet?" 4. A negyedik fejezetben az Úrral való közvetlen beszélgetésről volt szó. Annak el­terjedt és nagyon értékes közösségi formá­ja azok az imaösszejövetelek, amelyeket az utóbbi években az ún. katolikus pünkösdis­ták végeznek. Hetenkint néhányan össtejönnek, i- dőnként nagyobb kongresszusokon vesznek részt, és spontánul imádkoznak. Például az egyik elkezdi hangosan mondani a Miatyán- kot. A másik saját szavaival fordul Jézus Krisztushoz, vagy segítségül hívja a Szemléi­ket. Egy harmadik hirtelen intőnél egy éne­ket, pillanatok alatt többen csatlakoznak hozzá. Egyik hangosan felkiált: "Dícsértes- sék az Isteni" Időközben az ének erősödik, és egyszerre mindenki énekel. Egyesek nyel­veken beszélnek. Mindez teljesen spontán és látszólagos rendetlenségben folyik. A rend a kialakuló lelki harmóniában van. Az imának ezzel a nagyon is keresztény formájával a ke­reszténység első idejében találkozunk, és az utóbbi században a protestáns pünkösdisták gyakorolták. Legújabban eléggé terjed a ka­tolicizmusban is. Lelki beállítottságú légkör keletkezik, amelyben erős a hit és az a tu­dat, hogy ez az ima a Szentlélek munkája. Felszabadítja a vallásos élményeket, és felbá­torít tanúságtétel formájában való kifejezé­sükre. Maga az a tény, hogy spontán imákat hallgatnak meg, megtéréseket és olyan belső változásokat eredményez, amilyeneket ref­lexióval nehéz lenne elérni. Jelenthet-e ez valami veszélyt? Azt mondhatnám, hogy egyes esetekben és bizo­nyos alkalmakkor túlsók érzelem szabadul­hat fel nem egészen kiegyensúlyozott szemé­lyekben, és talán nincs meg a megfelelő ké­pességük, hogy ezt kellően feldolgozzák. Maga a lelki elmélyülés az érzelmi életre bi­zonyos gyógyító hatással van, de nem min­dent meggyógyító csodafű. Fennáll a ve­szély, hogy az így végzett ima eltávolodik az élettől, hogy adott esetben ne kelljen embe­ri eszközöket is alkalmazni. Ezek közt a lel­ki megnyilvánulások közt akadhatnak olyan jelenségek, amelyek beavatottabb megkü­lönböztetést igényelnek. 5. A néma, hallgatásba merülő imának is hasonlóképpen megvan a közös formája. Ebben két dolgot lehet megosztani. Az első a megkülönböztetés, ami a csendben végzett imánál mindig nagyon fon­tos. A hallgatásba merülő ima egy belső vi­lágba vezet, és az ember el tudja mondani, hogy mit érzett. Ennek az élménynek el­mondása a közösségben igen fontos, hogy mások segítségünkre lehessenek. Ugyanis az, akinek nagyobb tapasztalata van, meg tudja világítani, mi történt. Másrészt a megosztott tapasztalat olyan, mintha mind megélték volna. Szent Ignác imamódszere minden imaóra után egy negyedórát szán magának az imának a megvizsgálására. Ezt a szellemek megkülönböztetésének nevezzük. Célja meg­világítani az ima folyamán történteket, biz­tosítani a haladást, és felfedezni a nehézsé­gek okát. Az ilyenfajta imában mindig növe­kedni kell, és a haladás hiánya már maga fe­lülvizsgálatra szorul. A szentignáci lelkigyakorlat azonfelül azt is feltételezi, hogy a lelkigyakorlatozó mindennap tart megbeszélést vezetőjével, hogy imájának eseményeit közösen megbe­széljék. Nem azt kell elmondani, amit az em­ber gondolt, hanem amit érzett, ami történt, amit megélt, amit tapasztalt. Azt, amit a ti­zenhatodik század nagy lelki mestere egyéni formában javasolt, manapság közösen is meg lehet kísérelni. Ezt meg lehet anélkül is ten­ni, hogy az ima alatt egyedül lennénk. Lelki- gyakorlat idején például mindenki akkor és ott végezheti el imáját, amikor neki megfe­lel. Napjában egyszer összejönnek, hogy megosszák élményeiket. A másik dolog, amit meg lehet osztani, még fontosabb. Ebben az imában az ember csendben érintkezik az Úrral. A kapcsolat annál intenzívebbé válik, minél mélyebb a csend. Ugyanaz történik egymás között is. Összejönnek, és az egymással való kapcsolat jelképéül kört alkotnak. Talán egy Mia­tyánkkal kezdik el. Utána belső összesze- dettségre törekszenek. Ha úgy tetszik, min­denki végez relaxációt, és a maga módján i- mádkozik. Erre vonatkozólag az ötödik feje-

Next

/
Thumbnails
Contents