A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
443 getés a csöndünk: lelki gazdagodás, kicserélődés, átalakulás. Habár nem értem, hogy ez hogy lehet, bizalmat fakaszt bennem ez a valóság. Megkapaszkodom engem fenntartó, adakozó Lényedben. Szótlan fohászokat súgok, amiket csak Te értesz, és mialatt Rád figyelek, a segítséged kiárad, mint láthatatlan hullám, átjárja lelkemet és tovább suhan; nem tudom hova, és kinek mit visz, csak az biztos, hogy Istenből patakzó, kegyelmeket hordó, termékenyítő hullám. Hányszor napjában szálljon Hozzád a titkos fohászom? Mindúntalan. A Hozzád röppenés legyen a lelkem létformája, mert most minden ima-sóhajom: erőmerítés és adakozás. A Te létedbe vagyunk oltva és az én szenvedésben tisztuló szívem a Te örök szeretetedbe csordítja emberi szeretet-csöppjét és a Te szereteteddel segíti az embertársakat. Most minden szándékom: Istenre táruló készség, szeretet-sugallatot követő igyekvés. És úgy tűnik, hogy teljesül rajtam Uram szava: "az én igám édes és az én terhein könnyű", mert mintha láthatatlan szárnyakon suhannék, előre lendít a szeretet ereje és könnyűvé válik, ami nehéznek tűnt, mert megenyhült a magány keserve: ráébredtem arra, hogy nem vagyok egyedül; átkarolt már az isteni fuvallat és sodor célirányba: a Szeretet -Otthonba. Magyary Csilla Rózsafüzér Áldott vagy Mária, mert a Szentlélek szállt Reád, Tőle fogadtad szűzi méhedbe az Isten Egy-Fiát. Áldott vagy Mária, kinek útja Júda mezőin át vezetett, mikor meglátogattad — mert segítségedre szorult jó rokonod, Erzsébetet. Áldott vagy Mária, mert hideg éjben, barlang istállóban, barmok között szülted meg Őt: Isten Fia a földre általad költözött. Áldott vagy Mária, mert a Templomba vitted és bemutattad az Isten Fiát.
