A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
441 sírt jobb leikével, mikor az igaz ügy elbukott. Fiatal vér festette pirosra 1848-ban a sztrecsnói tetőt. Az iskolapadokból jöttek el a diákok, akik ott meghaltak, mert a magyar élni akart. A pesti diákság kezdette 1956-ban is az októberi csodát és diák-gyerekek, egyetemi hallgatók, fiatal munkások és fiatal katonák, fiúk és leányok hordozták ott is elsősorban a szabadság zászlaját. Nem az áldozatkészségen múlt, hogy nem győzhettek. Nem volt ott hiány lelkes odaadásban. Nem kímélték ők szívük piros vérét, a szabadság váltságdíját. Nem a magyaron fordult, hogy a szent ügy elbukott. Nem a hősök a felelősek, hogy megint a zsarnokság győzött... A világ gyáva Pilátusai és ravasz kufárai nagyokat szavaltak, de segítség nem érkezett sehonnan. A modem orosz cárok modern katonái most nem puskával lőttek. Most nemcsak fiatal testek hullottak a pesti, magyaróvári és annyi más kőre, aszfaltra. A tankok vastalpa és az ágyúk tűzesője a Duna gyöngyét, Európa ékét megint összetörte. Egyet nem tehet meg az erőszakba zsarnok minden hatalma gyenge erre. Nem törölhetik ki lelkűnkből a hősök piros vérének emlékét. Mi és az egész világ, meg az eljövendő korok mindig rájuk is rondolunk, az új Thermopülé hőseire, mikor bizonyítjuk, hogy a becsület és a szabadság drágább, mint az élet. Nincs földi hatalom, mely letéphetné a házak és kőpaloták faláról a vérpiros kövi rózsákat. Ezzel az ékszerrel nőtt Budapest és a magyar nagyobbra önmagánál. A vérpiros rózsákkal és a vörös tűzlán- gokkal, mint egy égő fáklya megmutatta a világnak egy nemzet élet- és szabadságvágyát. Es üzentek az egész világnak, mely a közömbösség homályába és az önvakítás sötét éjjelébe szeretne burkolózni, mikor az ég alja már vörös lánggal ég köröskörül. ”Ha nem vigyáztok, az egész világon bebádogoznak minden ablakot. Ha nem vigyáztok, az egész világ megkapja majd a rabszolga láncot. Ha nem vigyáztok, eltipornak végül minden szabadságot!” 1956-ban nem úgy történt, ahogy a jobbak várták. Nem úgy történt, ahogy az igaz ügy megérdemelte. Nem úgy történt, ahogy a hősök és a jobb sorsra érdemes magyar nép megszolgálta. Mit tegyünk? Sírjunk a költővel, vagy azt mondjuk: kár volt? ”Nem úgy lett, - így lett. Mit tegyünk? Jöjjünk össze és tanakodjunk: hol a hiba? Hiába minden. ____________Boruljunk össze és zokogjunk hiúsult álmaink felett.” a.m. A meleg források kapuja az ókori Görögországban, ahol Leonidasz és hívei elhulltak.
