A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

46 húnyt Valerian Gracias bíboros, Bom­bay érseke. Még XII. Piusz nevezte ki a bíborosi kollégium tagjává. Egyike volt a Kúriában is befolyásos személyisé­geknek. Életműve csúcspontjának te­kintette a Bombay-ban 1964-ben tar­tott Eucharisztikus Kongresszust, a- melyen VI. Pál pápa is ott volt indiai utazása alkalmával. A bíboros betegsé­ge miatt már nem tudott az augusztusi (I. János Pál pápát választó) kőnk lává­ra leutazni. • Nikodim, ieningrádi met- ropolitának, aki /. János Pál pápával egy magánkihallgatáson való találko­zás (1978. szept. 5.) alkalmával halt meg szívroham következtében, az ő- szi frankfurti könyvvásáron jelent meg XXIII. János pápa életrajzáról készült művének poszthúmusz német kiadása (Johannes XXIII., ein unbequemer Op­timist, Benziger kiadás, Zürich-Köln). A metropolita római útját egybekötöt­te a turini szent lepel megtekintésével, amely akkoriban volt közszemlére ki­téve. • Az augusztusi kőnk lávából a- dódó indiszkrécióknak tulajdonítják nemcsak a konklávé egyes különben ti­tokban maradó részleteinek szellőzte­tését (ismert pléldául, hogy Luciani bí­boros az utolsó szavazásnál a szavaza­tok 82%-át kapta), hanem azt a tényt is, hogy amikor az új pápa a Szt. Péter templom balkonjáról adandó első ün­nepélyes áldására készült, az utcákon már árulták az "II Tempo" külön kia­dását, amelyben már egy teljes oldal foglalkozott az új pápa személyével. Ez a szemfüles újságírók mesterség­beli ügyességét is mutatja meg azt is, hogy valaki telefonon értesíthette ő- ket a fejleményekről. Különben is ez volt az első pápaválasztás, amelynek e­lőzményeiről is, lefolyásáról is sokat megtudott a sajtó. • A II. János Pál vá­lasztását kísérő eseményekről is közölt bővebb részleteket a sajtó. így tud­juk, hogy Wojtyla bíboros támogatói közé számítottak König, bécsi ésJuba- ny-Arnau, barcelonai bíborosok — mindketten már kezdettől fogva. A he­tedik szavazásnál már WiHebrands, hol­land és Wyszynski lengyel bíborosok a lengyel jelöltnek már egy népes tábo- hoz csatlakoztak. Ez amerikai és né­met bíborosokból állt, akik eredetileg is valaki, a Harmadik Világból szárma­zó bíboros megválasztására számítot­tak. A németek aztán a fejlődő ország­gok bíborosait is rá tudták venni, hogy a lengyel pápajelölt pártjára álljanak. Még Msgr. Krol, Philadelphia bíboro­sa is ehhez a csoporthoz állt át, pedig e- lőzően a konzervatív Siri-t támogatta, akiről az olasz (turini) lapok azt állí­tották, hogy egy interjúban lekicsiny­lőén nyilatkozott a püspökök kollegia­litásáról. "Kollegialitás? - mondta — mi az? Ilyesmit nem ismerek." • Giu­seppe de Rosa, ismert olasz jezsuita egy legutóbbi cikkében ismét hangsúlyoz­ta, hogy a papi állapot nem egyeztet­hető össze a politikai pártokban való aktív tevékenység vállalásával. Ha a szegények és elnyomottak pártján kell is állniuk, ez nem jelenti azt, hogy po­litikai pártok vagy szakszervezetek küzdelmeibe keveredhetnek. Római körökben azt tartják, hogy a cikket de Rosa a vatikáni kúria beleegyezésével és jóváhagyásával írta és a bennefoglal- tak nemcsak személyes álláspontját képviselik. Olaszországban elszaporo­dott az utóbbi időkben a papok belé­pése a szakszervezetekbe vagy politikai

Next

/
Thumbnails
Contents