A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
432 bencés apát így véli. A francia bencéseknél nincs hivatáshiány. Csaknem minden kolostorukba jelentkezik valaki mindig a legtöbbre becsült iskolák végzettjeiből. A franciáknál azonban az állam és egyház teljesen szét vannak választva egymástól, nincs egyházi adó és a kolostoroknak anyagi gondjaik vannak. — Az előbb említett karmelita nővérek két modem Offset gépen étlapot nyomnak egy párizsi vendéglőnek. Egyéb alkalmi nyomdamunkákból annyi a bevételük, hogy az egyházmegye az ő pénzükből fizeti néhány hivatalnokát. - A karthauziak (Grenoble-tól 27 kilométerre, a Grande Chartreuse kolostorban likőrt készítenek régóta) most rendezték be vendégfogadásra Bethléem nevű kolostorukat. Az üzemigazgatóknak ajánlják teljes csendjüket, hogy munka-okozta feszültségeiket levezethessék. — A trappisták Cherbourg mellett Bricquebec-i kolostoruk csendjét egyetemi hallgatóknak pár napos vizsgakészületre kínálják. — Korzikai bencésnővérek a tenger és a hegyek közti pihenésre hívnak Erbalunga-i kolostorukba. — A vizitációsnővérek (Amiens) fiatal asszonyokat és lányokat toboroznak pár napos magányra. — A Mária-nővérek Párizs közelében nagy parkot, terebélyes fákat emlegetnek, ezekkel csalogatnak zárdájukba vendégeket. — Számtalan szerzetesrend és társulat szerepel a Párisban kiadott Guide des Monasteres-ben, ahol a helyfoglalás és a költségek szerepelnek, elképesztő alacsony árakkal. - Vannak zárdák, ahol gyermekeket nem fogadnak be (St. Malo mellett a Notre Dame apácák), mert nem akarnak családi penzióvá válni. — A kolostorok nyugalma nagyon keresett rohanó és ideges világunkban. Sok helyen a vendégek olyan számban jelentkeznek, hogy a zárdák megnagyobbítására gondolnak. A városiak megint rátalálnak a kolostorokra, így a szerzetesek, akik nem akarnak csak szállodások lenni... a haladás — kétségtelen - mindig relatív. Nincs szó a hit lényegének megváltoztatásáról. A fejlődés ehhez nem ad hozzá semmit. Nem vezet be semmiféle ’’újítást”. A pontosabb meghatározások és az egymást ellesett gondolatok követő magyarázatok megakadályozzák a keresztény tan romlását, felbomlását... Nincs szó tehát valamiféle fokozatos kinyilatkoztatásról. De - ismételjük — senki sem utasíthatja vissza a haladást és senki sem hanyagolhatja el azt rendszeresen anélkül, hogy meg ne rontaná, amit éppen meg akar őrizni. Amint ugyanis a hit, formális szempontból, egyetlen egész, minthogy a hívő ”a hit ágazatait mindig az Első igazságra támaszkodva vallja meg,” (Szt. Tamás Summa II-II5, 3 és 2), ugyanúgy a keresztény Minisztérium - a hit tárgya, illetve tartalma - önmagában egy és egész. A századok folyamán... mindig azt a teljes valóságot valljuk meg, amelyet a formulák ’’minden oldalról próbálnak megközelíteni ugyan, de sohasem képesek, sohasem tudnak kimerítenf’. Henri de Lubac
