A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

44 dett s ettől fogva a liberális egyházpolitika ellenében a katolikus politika bátor- szavú, tetterős zászlóvivője lett. Látván a magyar katolikusok teljes politikai szervezetlenségét s ennek gyászos következményeit, életcéjául tűzte ki a magyar katolicizmus csatasorba állítását a közélet terén. Budapestre jött és Zichy Nán­dorral együtt megszervezte a Néppártot s annak központi irodáját évtizedeken át vezette. Megteremtette az ”Alkotmány” napilapot, mely egészen az első világhá­borút követő kommunizmusig nagy szolgálatokat tett a katolikus ügynek. Köz­ben esztergomi kanonok és prelátus lett. Évtizedeken át ö volt a Néppárt össze­tartó ereje; ő kereste ki a megfelelő képviselőjelölteket, ő hozta össze a választá­sokhoz és a sajtóhoz szükséges pénzt, ö irányította Zichy Jánossal együtt a párt működését. Az egyeduralmában fenyegetett liberalizmus főleg kezdetben vak gyűlölettel támadt ellene s pártja ellen; alig volt valaha párt, amely ellen na­gyobb elkeseredéssel küzdöttek volna, mint a Néppárt ellen, de megsemmisíteni nem tudták. Az első nagy lépés, a katolikusok öntudatra keltése, megtörtént. A Néppárt a keresztény ügynek úgyszólván 30 éven át egyetlen szószólója volt a magyar törvényhozásban. A forradalom pusztítása megtörte a fáradhatatlan pap erejét; temetésén az akkori zavaros időkben csak kevesen mertek megjelenni. ä fővárosban, Kinshasa-ban püspökkari konferenciára összeült 47 Zaire-i püspök közös pásztorlevélben fogalmazta meg zárónyilatkoza­tát, mely Zaire-i pásztorlevél igen éles hangon e­csetelte a zairei bajokat és szo­katlan szigorral szólt a vezető osztályok mulasztásairól. A má­sodik shabai betörés után te­kintélyüket és bátorságukat visszanyert főpapok nevén ne­vezték a bajokat: felelőtlenség­ről, lelkiismeretlenségről, kor­rupcióról, a széltében-hosszá- ban terjedő erkölcstelenségről éppúgy szóltak, mint az élelmi- és a gyógyszerek hiányáról, a fi­atalkorúak közt egyre nagyobb méreteket öltő bűnözésről. A püspökök szerint mindez egy nagy belső krízisre utal: a veze­tés és kormányzás tehetetlensé­gére. Az ország intézményei nincsenek többé abban a hely­Mobutu, Zaire elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents