A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

379 r-jz ágostonrendü szerzetestársulatok oooooooooooooooooooooooooo Széni Ágoston szabályait követték, de a szent hippói püspök nem volt rendalapi- apróságok tó. Tagastéban több pappal együtt szer­zetesi egységben élt, a közös életet foly- oooooooooooooooooooooooooo tató szüzek és özvegyek számára is szabályokat állított össze, amelyek nagy ha­tással voltak már Szt. Benedek szabályának kialakulására. Főleg a IV. lateráni zsi­nat (1215) óta számos rendalakulás vette mintául ez á- gostoni szabályokat. Bár ezeknek sem kormányzásuk, hazai régiségek sem szabályaik nem voltak mindig egységesek, ágoston- rendüeknek nevezték őket. IV. Sándor pápa buzdítására aztán 11 ágostonos tes­tület képviselői Firenzében nagykáptalant tartottak (1256) és mint koldulórend (ágostonos remeték) egységbe tömörültek. Magyarországon már a középkorban (1270-től) számos ilyen ágostonos remetekolostor volt. Nagy sáros, Esztergom, Pozsony, Pápóc és Gyulafehérvár voltak főbb központjaik. Ezeket a mohácsi vész mind elpusztította. A XVII. század végén ismét megtelepedtek nálunk Lé­kán, Pécsett és Budán, de II. József 1785-ben teljesen megsemmisítette őket. — Ezektől a remetéktől különböznek az ágostonos kanonokok. Ezek 3 kongregá­cióra oszlanak. A Bernáthegyi Ágostonos kanonokokat, kik betanított kutyáik­kal sok utazó életét megmentették a havasokban, Menthon Szt. Bemát alapítot­ta. A svájd kongregációt Szt. Móricról, alapítójáról nevezték el. Volt még egy osztrák kongregációjuk, amely a XII. században keletkezett. A középkorban Ma­gyarországon is voltak ágostonos "karinges kanonokok” (Márcafalva, Lyulya, A- por és Vágújhely). Magyar kolostoraik nem pusztultak, hanem még a középkor­ban egyszerűen megszűntek. - Az ágostonos kanonisszák szerzetének egyik ágát (Miasszonyunk kongregációja) leányok nevelésére Fourier Szt. Péter alapította a XVII. században. Magyarországon először Kismartonban telepedtek le még az 1668-as évben. □ A győri Kálvária-dombon és a szomszéd dombokon helyezkedett el az az ősi település, melyen valamikor Győr (és hazánknak is) egyik legrégibb templo- mocskája állt. A Szent Ábrahám nevet viselő temetőkápolna még a rómaiak ko­rában épült és tudjuk, hogy nem pusztult el sem a népvándorlás zivataros idői­ben, sem az avarok századaiban. A templomocskánál működő papok buzgólkod- tak a környékbeli avarok térítésén. A mai Püspökvár helyén székelő avar kagán- ról tudjuk, hogy a keresztségben a templomocska védőszentjéről kapta az Ábra­hám nevet. A kis templom, mely római, avar és frank hagyományokat őrzött, a magyar kereszténységben is fontos szerepet vitt. Szent István király prépostság rangjára emelte. A győri káptalan és a püspökség megszervezéséig ez a prépostság a környék legfontosabb egyházi tényezője volt. Szent István új pátrónussal cse­rélte fel a bizánci hagyományokra is emlékeztető Ábrahámot. A magyar keresz­ténység alapjainak lefektetésében nagy munkát végző Szent Adalbertról nevezte el a templomot. A prépostság, mint plébánia, vette át a kis templom mintegy

Next

/
Thumbnails
Contents