A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
373 ügymenetet, a helyzet ismeretében a folytonosságot is könnyen biztosíthatja). De két egymással ellentétes irányzat is érvényesülhet a CELAM új választásában. Az egyik annak az utóbbi években észrevehető törekvésnek a folytatása, hogy a latin-amerikai egyházi élet további fejlődése egységes irányítás alatt folytatódjék. A másik a konzervatív szárny győzelme, amely esetben a latin-amerikai katolicizmusnak Pueblában is biztosított egysége megtörik és a jövő korántsem olyan kecsegtető, mint amilyennek eddig feltételeztük. Csak az elkövetkező események mondják majd meg, melyik válik valóra a két eshetőség közül. Az mindenesetre helytálló, amita választási eredményektől kiváltott első latin-amerikai benyomások hangoztattak: Pueblában nem így választottak volna... Utórezgések az alkotmány körül: Sparujo) bizonytalanság E lső szempillantásra nincs semmi baj. Elsöprő igennel fogadták el új alkotmányukat a spanyolok tavaly. Meglehetősen hosszú idő is telt már el azóta, de még most sincs diadalittas hangulat. Mintha ezt a népet nem elégítette volna ki a közös megegyezéssel megalkotott és megszavazott alkotmány. Ez a nép mintha nem tudna belenyugodni a konszenzus tényébe. Kísért talán múltjuk, a hagyományok? Mert ezt a népet sohasem jellemezte a közös megegyezés, itt mindig egy frakció kényszerítette akaratát a másikra. Ma meg kell szokni, hogy nem automatikusan katolikusnak születik az ember, állam és egyház két külön szféra. Az sem szolgál megelégedésre, hogy az egyház az állampolgárokra bízta, milyen álláspontot foglalnak el, hogyan szavaznak. Egyesek még ma is á- rulást éreznek ebben a magatartásban, mert ateistának ítélik az új alkotmányt, mások meg pozitívabb hozzáállást vártak volna az egyháztól, nem ezt az objektivitást, nem ezt a ridegséget... Sokakat még ma is aggaszt, az a megosztottság, amely az egyház kebelében is megmutatkozott. Amikor Toledó érseke, a népszerű Msgr. Gonzalez Martin , akit az egész ország csak Don Mar- celóként becéz, felemelte a szavát, mert - meggyőződése szerint az egyháziak közül senki sem vette magának a fáradságot, hogy felvilágosítsa a népet, hogy ez az alkotmány egy megkeresztelt népre kényszerített agnosztikus nyilatkozat. És színes szavakkal e- csetelte a vallás- és tanszabadságra meg a családi életre az alkotmányból fenyegető veszélyeket. Igaza van! — helyeselt az érseknek a Fuerza Nueva s még hozzátette: Ne fogadjunk el egy olyan alkotmányt, amely aláássa a hitünket! Akkor a helyzet tisztázásához nem sokat segített, hogy nyolc püspök sietve csatlakozott az érsek kijelentéséhez. Nemcsak a spanyol egyházban fennálló áthidalhatatlan szakadék
