A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

359

áldozatokban van mindig valami egészen szembetűnő hősiesség.

65.

int csoszogás és köhécselés hallatszott. Magas, komoly arcú kínai lépett be.- Lelkiatyám, ha megengeded, ma én főzök neked vacsorát. Amint látom, - Páter Papra és Rezsőre pillantott — vendégeid is vannak.

Páter Kuthy derülten mutatta be a kínait:- Ez az én legjobb híveim közül való. Chang úr, ez itt egy lelkiatya, az ott egy tisztelendő, aki még vár a felszentelésre.

A kínai kezét összekulcsolta, meghajolt és rájuk mosolygott. Rezsőék viszonozták az üdvözlést.- Hát jól van. Hozd csak át azt a vacsorát. Láthatod, bajban vagyok a vendégeim előtt.

Amint a kínai elment, magyarázni kezdte:- Ez egy vendéglős. Itt lakik a közelben. Olyan élő és tiszta hite van, a- milyennel nem találkoztam életemben. Képzeljék el, adakozik a szegényeknek, a koldusokat megebédelteti, ő az előimádkozó a templomban. Mindenre kész és megtesz mindent az egyház ü- gyeiért. Azt mondja, Istennek adni annyi, mint mindent bőven visszakapni. Mikor a japánok először vonultak be a városba, mindenki elmenekült. Ö nyugodtan ebédelt családjával. A japánok berontottak hozzájuk, de látva, hogy nyugodtan ebédelnek, odébbáll- tak. Semmi kárt nem szenvedett, szorgalmasan dolgozott s most a városka e- gyik legmódosabb embere.

— És ha baj történne vele, akkor is megőrizné a hitét?- Bizonyos vagyok ebben. Fiatalabb korában súlyos megpróbáltatások érték. Rablók kezébe került, de elszökött tőlük. Utána eredtek és 3 napon át élet-halál közt lebegett bújva, szökve. A rablók nyomában voltak. Mikor megmenekült, egy harangot vett a templomnak. Azt mondta, ha nem menekült volna meg, úgy is jó lett volna. A halál készen érte volna.

66.

Ö vacsorát áthozták. Először pörkölt magot kellett rágcsálniok, aztán teát ittak. Utána kis kerek tá- nyérkákban mindenféle étel következett. A tányérkákat középre tették és evőpálcákkal csipegettek belőlük. A könnyű ételekről Rezsőék nem tudtak ítéletet alkotni. Az egyik olyan volt, mint valami édesvízi hal, de mégsem e- gészen. Kisült, hogy csirke. Minden apró darabokra volt vágva, kicsontozva, pácokkal és fűszerekkel elkészítve. I- lyen ételeket csak a módos családok fogyasztottak az esküvőn vagy halálozási évfordulókon.

A vendéglős kisfia egészen piciny, gyűszűnyi pohárkákba, kis érckancsók- ból fonó kínai bort töltött. Közben szokás szerint cigarettát kínált.

Utolsó fogás volt a leves. Éppen azt szürcsölték, mikor kint beszélgetés hallatszott. A katekista bejött és valamit mondott a páternek.

A misszionárius felugrott és kisietett. Két kínaival tért vissza. A kínaiak egyszerű parasztoknak voltak öltözve, de arcuk mást mondott. A misszionárius szobájába ment velük és Rezsőéket