A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-08-01 / 8. szám
343 tyának, a legnagyobb ajándékot, amit csak adhattunk az örök Atyának; az érzület, mellyel azt bemutattuk, a lehető legkedvesebb volt neki, hiszen az tulajdonképpen az Ő Fiának érzülete volt, mert a mi érzületünk az övével annyira összeforrt, annyira eggyé lett. Az Atya viszont ki akarja mutatni jóságát irántunk és mintegy jóvá akarja hagyni ezt a neki kellemes áldozatunkat egy olyan ajándékkal, mely egyedül méltó Hozzá. És milyen ajándék az ilyen? Nyilvánvalóan: csakis az Ő, Vele egylényegű egyetlen Fia, Jézus Krisztus. Még maga a mindenható Isten sem tud kiválóbb, magához méltóbb ajándékot adni ennél. És a szentáldozásban épp ezt az ajándékot adja nekünk. Sem kevesebbet, sem többet nem adhat! Viszont Isten nem hajlandó nekünk adni ezt a kiváó ajándékot, az Ő szent Fiát és Vele sok minden egyéb kegyelmet, melyre nekünk szükségünk van, hacsak előbb mi nem adunk neki egy épp oly kiváló és nagyszerű s egyformán isteni ajándékot. És ez nem lehet más, mint az Ő Szent Fia és az Ő áldozata a kereszten, melyet épp Neki adtunk a szentmise bemutatásával. Ha erre gondolunk, azt is könnyen megértjük, mi annak legmélyebb és végső értelme, miért nem szabad a papnak az eukarisztikus táplálökot, mely az Atya ajándékát adja nekünk, elkészítenie anélkül, hogy előbb a kenyér és a bor átváltozása által ne mutatta volna be az eukarisztikus áldozatot: nekünk előbb adnunk kell az Atyának egy Hozzá méltó, kitűnőségben felülmúlhatatlan ajándékot: az Ő Szent Fiát és végtelen értékű áldozatát. U- gyanakkor fel kell készítenünk lelkünket az Atya ajándékának, Krisztus U- runknak befogadására. Ahogyan nem lehet szentáldozás az azt megelőző szentáldozat nélkül, ugyanúgy Istentől sem kaphatjuk meg az ő ajándékát másképp, csak így. Számunkra isteni a- jándék az Atya részéről nem lehetséges csak a mi részünkről adott isteni ajándék árán az Atya számára. így tekintve a szentáldozás értelmét a szentáldozatban, újabb világosságot nyer az az igazság, hogy a szentmiseáldozat bemutatása a legkiválóbb előkészület a szentáldozásra, sőt P. Rahnerrel egyenesen azt kell állítanunk, csakis a szentmiseáldozat bemutatása az egyetlen előkészület a szentáldozásra, melyet teljesen megfelelőnek lehet tartanunk. így tehát az is kétségtelen, bármi legyen is e- gyénileg előkészületünk, lényegében foglalja az magában a szentádozat bemutatását is. Befejezésül mintegy összefoglalásként azt mondhatjuk tehát, hogy a szentmise alatt előkészületül a szentáldozásra nem tehetünk semmi mást, a- mi egyúttal ne volna a szentáldozat bemutatása is. Jó előkészület abból áll, hogy minél tökéletesebben és tevékenyebben igyekezünk a szentmiseáldozat bemutatásában résztvenni, abban az áldozatban, melyet Krisztus Urunk az ő felszentelt papja által az Atyának bemutat, és pedig az által, hogy egyesülünk Benne és Vele az Ő imádásá- ban, hálaadásában, engesztelésében és könyörgéseiben, melyeket Ő a kereszt- áldozatban Neki felajánl és ugyanakkor nem kívánva mást csak azt, hogy magasztaljuk a Mennyei Atyát, mindenben tetszésére legyünk, akaratunkat tökéletesen alávessük az Ő akaratá
