A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

339

ta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségtek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte." (Kol 2,2-14)

A körülmetélés szintén új helyzetet teremtett, így a kereszt- ség is, ami messze felülmúlja a körülmetélést, az Egyház tagjaivá tesz és így új helyzetet teremt. Az előbbi a választott nép tagjává, az u- tóbbi Krisztus életének részeseivé teszi azokat, akik felveszik. Pál az ószövetségi szertartást is nagyra becsüli, mert mint említi, a pogá- nyok, akik nem részesültek benne, bűneik és a körülmetéletlenség miatt halottak voltak. De mindez nem számít, mert a múlté. Pogá- nyokat és zsidókat a keresztség új életre támasztotta. Az Apostol egy igen szemléltető példával illusztrálja a keresztség-okozta átalakulást. A törvényszegő embert vagy börtönnel, vagy pénzbírsággal büntetik meg. A bűnös ember Isten törvénye ellen vétett és a rárótt bírság óriási összeggé gyarapodott — egyre több lett számára a rováson. A bizonyíték Isten kezében volt, aki bármikor követelhette volna a felrótt összeget, de nem tette, hanem egyszerűen összetépte az adósságlevelet - eltörte az adósságot jelző pálcát, és új helyzetet teremtett Jézus Krisztusban.

Nemcsak "megbocsátotta minden bűnünket" (13), hanem mint föntebb említette, a föltámadt Krisztus életében részesített. Benne az istenség testi formában megjelent és ennek a részesei azok, akik a keresztségben csatlakoztak halálához és feltámadásához. Elfordultak a régi bűnös élettől és átölelték a krisztusi új életet. Szent Pál az első fejezetben utalt arra, hogy Krisztus élteti az egyházi közösséget, és a másodikban újra hangsúlyozza: benne lakik az istenség teljessége, és ebben a teljességben részesülnek a hívek is. Ez a teljesség az Isten elgondolása szerinti ember — az új teremtmény - aki a maga tökéletességében elénk tárult Krisztus feltámadásában és kifejti hatását, megvalósulóban van a hívek életében is. Krisztus főségéről beszél Szent Pál, amiben a hívek is részesednek. Az újszövetségi szóhasználat szerint minden beosztás vagy megbízatás nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent. A hívek életében ez a primátus abban mutatkozik meg, hogy az élen járnak Isten terveinek megvalósításában, egyre nagyobb területet biztosítanak az új életnek, hogy mielőbb eljöjjön és megvalósuljon az Isten országa.

Földi életében a Mester is ilyen élenjáró volt, aki azért jött, hogy szolgáljon és nem azért, hogy neki szolgáljanak. Miben nyilvánul meg ez a szolgálat? Elsősorban abban, hogy igyekeznek uralmuk alá hajtani a földet. Érvényre juttatják a lelki, szellemi, az igazán em-