A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-07-01 / 7. szám

318

ból, és közel ezer éven át Kína főhatósága alatt éltek a ma ismert Vietnám északi és középső részén. A delta déli területét csak a 15. század folyamán kezdték kolonizálni, s a Mékong deltája tulajdonképpen csak a francia gyarmatosítás idejében építődött bele az ország gazdasági életébe. A franciáktól gyarmatosított területeket Conchinkina néven ismerték s a terület khmer őslakói fokozatosan szorultak vissza a mai Kambodzsa egyre kissebbedö területére. Saigon khmer települése egy 17. századra visszanéző khmer visszavándorlásra tekinthet vissza, a gyarmatosítók idején azonban (kb. 1884-ig) mindenütt előtérbe kerülnek az annami- ta vietnámiak, akik Cochinkína két fővárosát is adták annakidején (előbb Saigon -t, később Hanoi-t). A japánok 1945-ös visszavonulása után átmenetileg két részátalakított templom, az oltáron Ho Csi Minh képével (Hanoi) re oszlott a terület. A délit az angol csapatok tartották megszállva, az északit a nemzeti kínaiak. Az 1954-es genfi konferencia a franciákkal viselt háborúskodás után újból felosztotta ugyan a területeket, de választásokat is helyezett kilátásba, amelyekre azonban az ismert események miatt nem került sor. Gazdaság tekintetében Vietnám a nehézségekkel küzdő ázsiai országok közé tartozott. Mint szomszédai, nagyrészt agrárállam. Rizstermeléséből meg tud élni és a két folyó termékeny deltája még kivitelre is ad lehetőséget (nem rendkívüli körülmények közt). Északi részén jelentős természeti kincsei vannak (szén, vasérc, cink), de tőkehiány miatt kitermelésük elmaradott. A háborús károk is éreztették iparának infrastruktúrájában hatásukat — főként a közlekedés és az áramszolgáltatás