A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
308 ból és a vidámságból. így alakult ki egy közeli ifjúsági találkozó kapcsán egy spontán Gen rosso koncert. Örököltek ugyanis egy ócska dob-felszerelést, és testvériesen megosztoztak. A lányokét zöldre, a fiukét pirosra festették. A hangverseny eredetileg belső versengésnek indult a zöldek és pirosak között, de a környéken sok fiatal kószált és a zenebonára odajöttek. Végül vagy ezren énekelték a ’’Questa gente”-t (magyarul "Nagy béke tölt el” címmel jelent meg). A lelkesedés máskor is hozott fiatalokat, meg is hívták a pirosakat. így alakult a Gen rosso együttes. Azóta bejárták Európa nagyvárosait, koncerteztek templomokban, hangversenytermekben, stadionokban, és még a répafejű német is összeverte a tenyerét, pedig neki az előírt véleménye az, hogy néhány refrénnel nem lehet társadalmi problémákat megoldani. (Ezt Münchenben hallottam!) Loppiano aztán idővel kiképzőközpont lett, de ezen nem ideológiai fejtágítás értendő. Akik a helyi focolare-sejtben világszerte nagyobbigényűek lettek, eljönnek ide két évre, egyszerűen együtt élni. Együtt dolgoznak, együtt fűznek, együtt vidámkodnak, együtt problémáznak. Az elméleti kiképzés leglényegesebb pontja, hogy reggel egy-egy szoba lakói (a fiataloknál 4-5-en laknak egy szobában vagy egy lakásban) felolvasnak 1 -2 mondatot a szentírásból, aztán mennek reggelizni, dolgozni, stb. Este pedig megbeszélik, hogy mit hoztak ki abból az egy mondatból aznap. Hol ismertek rá az alkalmazási lehetőségre, hogyan éltek (vagy nem éltek) belőle. Naponta két-három óra foglalkozás is van (a 19 é- ven aluliak iskolába járnak): az őskeresztény idők szentatyáit, szentírástudo- mányt, szociológiát tanulmányoznak. Hogy az itt szerzett tapasztalatok másutt is megtermik gyümölcseiket, az nyilvánvaló. A kétéves ’’kiképzés” után mindenki visszatér régi otthonába, régi foglalkozásához, és annak a körnek igyekszik kovásza lenni. Mint ilyen, a Focolare-mozgalom mindenesetre része annak a pápai társadalomformáló ’’programnak’’, amelyet például VI. Pál pápa a ”Populorum progressio” kezdetű körlevelében körvonalazott. Hogy ezen a téren jelentős sikereik vannak, talán az is mutatja, hogy Chiara Lubich a mozgalom alapítója, 1977-ben Templeton-dijat kapott Lomdonban, amit azok kapnak, akik sokat tettek a keresztények részéről a békéért. (Anglikán alapítású díj.) Maga a szentatya is többször dícsérően nyilatkozott a mozgalomról. ♦ IV. Focolarini - Pax Romana. Tekintettel arra, hogy a Focolarini katolikus mozgalom, tehát minden belefér. Nem erőltet semmi programot, ideológiát, egyedül a szeretetet, amire a Pax Romana-tagoknak is szükségük van. A két mozgalom célkitűzései nem zárják ki egymást, sőt azt hiszem, nagyon szerencsésen kiegészítik egymást. Hiszen a Pax Romana évenkint néhányszor összehozza tagjait, feltölti őket elvi állásfoglalással, de utána mindenki hazamegy... A focolare-élet jó módja lenne annak, hogy a Pax Romanán hallottakat segítsünk egymásnak meg is valósítani. Egy focolare jellegű összefogás a legnagyobb szolgálat lehetne a magyarságnak is, mert nem ellenállási (tehát defenzív, tehát csökkenő erejű) szem
