A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

285

első gondolat, ami eszébe ötlött, az volt, hogy azt mondja wtkv. Menjen a pokolba! Aztán, hogy feledjen, belevetette magát a társadalmi tevékenységbe. Önkéntes munkásnak jelentkezett különféle szervezetekbe. Még betegekkel is foglalkozott ilyen önkéntes alapon. Emlékszik, egyszer egy fiatal lány gondozásával bízták meg, aki — betegsége következtében — értelmileg hátramaradott volt, mint egy növény, csak vegetatív életet élt. Akkor egészen élesen beléje nyilait, hogy talán a feleségére is ez a sors várt volna, ha életben marad... Akkor lassacskán belenyugodott a sorsába. Az Egyházat is újból más megvilágításban kezdte látni. Még idővel a papi hivatással is komolyan kezdett foglalkozni. Elvégre — bizonygatta önmagának — a pap is az embereket szolgálja, mint a rendőr. Innét már csak egy lépés volt, hogy a késői hivatások szemináriumába jelentkezett. — Az egyházi illetékesek azt vallják, hogy főnyeremény az Egyház számára egy késői hivatás. A Sacred Heart plébánosa, Fr. Marvin LeFrois azt mondja: Sok jó vonásuk van ezeknek a meglettebb korú férfiaknak. Újból átérlelődnek, míg a papi munkákra készülnek. És legtöbbször külön érzékük van az emberekkel való érintkezéshez. Nem kell mindent élőiről kezdeniük, mint a fiataloknak. Father Mayo-nak is vannak ismerősei. Még a georgiai Warner Robinsban is, ahol a szentelését végezték. 1600 ember akart részt venni az ordináción. Az ottani templom szűknek is bizonyult s a szertartásokat a városka kultúrtermében kellett tartani. Amikor pedig a szentelést végző püspök, a rituálét követve, feltette a kérdést az egybegyűlteknek, hogy van-e valami kifogásuk az új jelölt ellen, a terem egy emberként állt fel és percekig tartó ünneplésben részesítette az új papjelöltet, az egykori rendőrt.

Niég március 9-én halt meg Rómában Villot bíboros, aki három pápát szolgált államtitkári és kamerlengó minőségben. Még a VI. Pál pápa centralizációs törekvéseit előmozdító kúria-reformja idején lett az államtitkárból a különféle római Kongregációkat jelentőségben felülmúló személyiség. De Villot a VI. Pál éráját kísérő számos feszültség idejében is, meg a mostani pápa alatt is bizonyos fokig a háttérben meghúzódó "szürke eminenciás" szerepét játszo- ta. A substitutus Giovanni Benelli (ma Firenze érseke) és az államtitkárság

nyilvános ügyeinek tanácsát vezető A- gostino Casaroli mögött. Azt mondják, közel állt I. János Pál pápához. A mostani Szentatya csak ideiglenesen hagyta meg hivatalában. A közeljövőben várták egy olasz bíborossal való leváltását. Villot 1965-ben lett Lyon érseke. 1969-től volt az államtitkárság élén. • A szláv jezsuita, Oskar Fromanek, a szlovák püspököket arra szólította fel, hogy tiltakozzanak az utóbbi időben szaporodott házkutatások és kihallgatások miatt. Amikor a prágai CSR-Ta- nácsnál (amolyan Egyházügyi Hivatal)

innen is, onnan is