A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
283 (—i románkori építészet a XI. század e- oooooooooooooooooooooooooo lejével kezdődő s a XII. század (hazánkban a XIII. század) közepéig virágzó épi- apróságok tészeti stílus. Régebben bizáncinak vagy lombardnak nevezték. Mint a román OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO nyelvek gyökere a latin, úgy e stílusban is sok a római elem, bár keletiek is hatottak rá. Lényegén vitatkoznak. Ornamentikájában, a félkörívben, a boltozatban, nehézkességében stb. vélik fellelni, bár jellegzetessége nem annyira a részletekben rejlik, mint inkább összképé- hazai régiségek ben: a külső és belső felépítésben, a térelrendezésben és díszítményeiben is. Templomait a megelőző idők sajátos Karoling-kori építészettől a boltozat különbözteti meg. Alaprajzában megtartja a római bazilikáét, de tovább is fejleszti: az átrium és narthex (a főbejárat hosszú és keskeny előcsarnoka) elmaradnak, rendszerint feltűnik a kereszthajó (ez nincs meg magyarországi példányaiban) és a két nyugati torony, köztük az előcsarnok és felette a karzat. A tornyok többes számban is előfordulnak. Ebben a függőleges építési tendencia lép fel az ókeresztény bazilika hosszúkás külsejével szemben. A magyar Árpádkori székesegyházak négytornyos elrendezése azonban inkább védelmi szempontokat mutat. A magyarországi románkori építkezés egyéb különlegességgel is szolgál. Nincs a templomokban kereszthajó, a mellékhajók folytatódnak a tornyok földszintjén (a nyugati kettős tornyok rendszerint a karzathoz vezető lépcsőtornyok). Románkori templomainkból még fennállnak: a pécsi székesegyház, a jáki, lébényi, ácsai, zsámbéki (rom) templomok. Híres volt Szent István székesfehérvári temploma és az esztergomi székesegyház díszapúja. □ Febronius tulajdonképp Johann Nikolaus Hontheim, trieri püspök (1701-1790) írói álneve volt. Ezen az írói álnéven adta ki 1763-ban híres munkáját, melyben a pápa elsőségének csak tiszteletbeli jellegét akarta bizonyítani. Az Egyház szervezetét nem monarchisztikusnak, hanem arisztokratikusnak tartotta (következőleg a püspökök egyenjogúságát hirdette) és így tőle indult ki a febro- niánizmus. Lőwenben a jogász Van Espen tanítványa volt, majd történelmi tanulmányai keltették benne azt a gondolatot, hogy a protestánsokat vissza lehetne téríteni a pápa jogkörének korlátozása révén. A febronianizmus a gallikanizmustól abban különbözött, hogy a pápától megtagadott jogokat nem a világi hatóságokra, hanem a püspökökre akarta átruházni. Hontheim müve nem volt átütő hatással kortársaira. A magyar főpapságot is aránylag hidegen hagyta, pedig a gallikanizmus tévtanitásai ellen a magyar katolikus papság 1682-ben, Nagyszombatban tartott zsinata tiltakozott. Szelepcsényi György prímás még Versailles-ba is elküldte a nagyszombati zsinat határozatát és a Sorbonne akkor 45 ülésén foglalkozott a magyar papság és főpapok cenzúrájával. Álláspontjukat akkor Róma- hűségükön és teológiai korrektségükön kívül bizonyára az a meggondolás is vezette, hogy jobb a teljhatalmat a messzi Róma kezében tudni, mint abból valamit is a közeli Bécsnek (az uralkodónak) esetleg átadni. A febronianizmus akkor nem
