A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

278

nem felsőbb kezdeményezésből, hanem spontán keletkeztek. Két év leforgása a- latt 40 ezerre szaporodtak, ma kb. 50 ezer ilyen kis közösség van Latin-Ameriká- ban. Nagyrészt szegény emberek, akikben elevenen él a szociális igazságtalanságok tudata s akik azelőtt nem tartoztak strukturálisan az Egyházhoz — a paphiány miatt is szinte lehetetlen volt elérni őket. Összejöveteleiken egy soraikból származó vezető körül csoportosulnak, az Evangéliumokat olvassák újra át meg át, hit- és áhítatgyakorlataik életproblémáikkal vannak szoros összefüggésben és gyakorlati megoldásukra is közösen keresik a lehetőségeket. Jellegzetes náluk, hogy társadalmi törekvéseik közepette is szoros kapcsolatban akarnak maradni püspökeikkel, papjaikkal. Egyházukkal. 1976-os országos gyűlésükön (Joao Pes- soa, Brazília) kiadott kiáltványuk hangot adott annak az igényüknek is, hogy az egyházi szervekben (a különféle pasztorális és plöbániai tanácsokban) is képviseltetni kívánják mozgalmukat.

Az Egyház sok helyen megértette őket. Lelkipásztori módszerein ezeknek a bázis-közösségeknek a befolyására sokat változtatott. A közösségek hitbeli képzésére nagyobb gondot fordít és hatásukra a papság életstílusán is sokat változtatott. Növelte szociális kérdések iránti komoly érdeklődésüket és a szegény nép-osztályokhoz közelebb hozta őket.

1971 óta az őslakosok ötudata is ébredezőben. Nevü- és az indiánok két Columbus Kristófnak köszönhetik, aki Indiába vivő új tengeri utat keresett eredetileg s a felfedezett lakosokat ezért nevezte indiánoknak. Az európai gyarmatosítás kezdetei — ma már nem tagadott tény a történelemtudományban — az őslakosság nagyméretű kiirtásával és szinte rabszolgai életszínvonalra való süllyesztésével voltak szoros kapcsolatban. Létszámukat ma azért nehéz meghatározni, mert sok latin-amerikai álmetszet Pizarro konkvisztádorainak Cuzco-ban tanúsított viselkedéséről (Peru, 1532)