A Szív, 1979 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
271 kik az ország elhagyására vállalkoztak. A Kambodzsából menekülteknek 70%-a veszítette életét a határátlépés megkísérlése következtében 1978-ban. Az elmúlt év őszén egy alkalommal egy kis 6 tagból álló csoport kért egy alkalommal például Thai-földre bebocsátást. Maradványa annak az eredetileg 162 személyből álló csoportnak, akik egy munkatáborból együtt menekültek el, 8 napon és 9 éjszakán át tartott útjuk a határig s ez időtartam alatt öt alkalommal találkoztak vörös khmer, kambodzsai katonákkal - határőri minőségben. ELNÉPTELENITETT VÁROSOK. A főváros, Phnom Penh, lakói közül kétharmad (2 millió) menekült a vörös csapatok közeledésének a hírére. A városok és falvak lotthon maradt lakóit kivétel nélkül kilakoltatták, agrár-kényszermunka táborokba gyűjtötték. A menekültek tanúsága szerint a forradalmi hatóságok (Angkar volt a gyűjtőnevük) pihenés és kambodzsai menekültek egy Thai-földi menekülttáborban munka közben erős megfigyelés alatt tartották őket. Az Angkar elé való kihallgatásra idézés egyenlő volt az illetők halálraítélésével. Besúgóktól is annyira féltek, hogy az emberek szót sem mertek váltani egymással, sok helyen még egymásra sem mertek nézni. VALLÁSI ÉLET. Egy pap, aki maga is végigtapasztalta az Angkar által engedélyezett vallásszabadságot, még 1975-ben külföldre menekült, és ma azt mondja, hogy a kambodzsai menekültek beszámolói teljesen megegyeznek azzal, amit maga is tapasztalt. A hatóságok még 1975 folyamán demokratikus alkotmányt készítettek, amelynek 20. paragrafusa elismerte ugyan a polgárok jogát a vallásgyakorlathoz, de hozzátette, hogy minden "reakciós jellegű" vallás, amely ellentétben áll az új Demokratikus Kampucseával, szigorúan tilos. Az Angkar teljhatalmat igényelt a maga számára annak megállapításához, hogy melyik vallás áll ellentétben az ország ideológiájával.
